Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér A biztonság is pénzbe kerül
2010. március 18., csütörtök 00:00

A biztonság is pénzbe kerül

Írta:  Dina Mátyás

Tudjuk, hogy az állam polgárainak és vagyonának védelme az állam egyik legősibb feladata. Azt is tudjuk, mi kell hozzá végső esetben: fegyverek. Továbbá azt is tudjuk, hogy a háború a politika folytatása más eszközökkel (a katonai témájú írásokban illik is hivatkozni Clausewitz-re). Mit értünk más eszközök alatt? Fegyvereket.


hatter_abiztonsagispenzbe
Honnan származnak a fegyverek? A kérdés evidensnek tűnhet, mégis, ha megválaszoljuk, megértjük a fegyverkereskedelemben rejlő legnagyobb dilemmát. A fegyverek, ugyanúgy, mint bármilyen más termék, komplex fejlesztési és gyártási folyamat eredményei, amitt világszerte vállalatok valósítanak meg. A fegyvereknek is, ugyanúgy, mint bármely más terméknek a világon, előállítási költségük, áruk, piaci értékük, keresletük és kínálatuk is van.

Ha ehhez hozzávesszük azonban a fegyverek már említett sajátos tulajdonságát – nevezetesen az állam védelmében játszott szerepüket -, illetve azt a roppant profán, mégis egyedi tulajdonságukat, hogy az elsődleges rendeltetésük az emberi élet kioltása, akkor máris megérthetjük, miért olyan érzékeny terület ez. Hiszen mivel követik el a legtöbb emberi jogsértést a konfliktusok sújtotta területeken? Mi kell ahhoz, hogy embereket gyilkolhassanak, rabolhassanak ki, erőszakolhassanak meg? Természetesen fegyverek.

Milyen fegyverekről is beszélünk jelenleg? Kizárólag azokról, amelyek egyrészt mind alkalmasak emberi élet válogatás nélküli kioltására, vagy elsődleges feladatuk ezen eszközök kiszolgálása, másrészt ezen tulajdonságukat az erre felhatalmazott államhatalmi szervek teljesen legálisan felhasználhatják a cikkünk elején említett önvédelmi feladatokra.

De nézzük csak meg szereplőket! Először is; nem gyárthat akárki fegyvert, másodszor, nem vásárolhat akárki fegyvert, harmadszor, nem lehet akárhogyan lebonyolítani a tranzakciót.
A fegyverek kereskedelmének kínálati oldalán találjuk a fejlett ipari országokat, és állami- vagy magántulajdonban lévő vállalataikat, a fegyver gyártókat. A hadiipar esetében az állami- és magántulajdon megkülönböztetése nem olyan jelentős, mint más ágazatokban. A fegyverek globális piacát ugyanis nagyban befolyásolják a politikai érdekek; minden fejlett országnak fontos, hogy saját, önvédelmi képességének zálogát biztosító hadiipari vállalatait támogassa, ellássa őket megrendelésekkel – és ha erre a hazai honvédelmi költségvetésből nincs elegendő forrás, akkor azáltal, hogy exportpiacokat keres termékeiknek. Az exportőrök számára, akár az adott vállalatról, akár az annak otthont adó államról beszélünk, fontos szempont a termelés és értékesítés minél magasabb szinten tartása – ez egy termelő iparág esetében pedig nem is meglepő. Ennél is fontosabbak azonban a biztonságpolitikai szempontok. Az exportőr csak annak szállít fegyvereket, akit szövetségesnek tekint, vagy szeretne annak megnyerni. Az exportőrök motivációiban tehát sajátosan keverednek a gazdasági és politikai szempontok.

A fegyverkereskedelem keresleti oldalán elsősorban a saját hadiiparral nem, vagy kevésbé rendelkező országok állnak – a legtöbb esetben fejlődő államok, amelyeknek viszont ugyanolyan fontos, hogy saját haderejüket a legjobb eszközökkel szereljék fel – legtöbbször azért is, mert a területük belső konfliktus vagy polgárháború színtere.
A fegyverek keresleti oldalán azonban van még egy szereplői kör, amely sokkal érzékenyebb; a fegyvervásárlási gerillacsoportok, a szakadár frakciók, a terrorszervezetek, a már említett polgárháborúk során a „másik oldalon" álló felek.

Mikor problémás tehát a fegyverkereskedelem? Ha a beszerző nem állam, hanem az imént említett illegális felhasználó, vagy ha a beszerző állam erői nem „rendeltetésszerűen", tehát nem az állam biztonságának szavatolására, a fegyveres ellenség visszaszorítására, hanem például civilek elleni cselekmények elkövetésére használják az amúgy legálisan megvásárolt eszközeiket.

A nemzetközi és az államonkénti szabályozás alapesetben az első esetre koncentrál. Minden fegyverkereskedelmi ügyletet engedélyeznie kell az exportőr állam illetékes hatóságának:a gyártónak, és az ügynöknek megfelelő engedélyekkel kell rendelkeznie. Emellett számos exportőr állam egyezményekben vállalta, hogy nem ad el fegyvereket olyan országokba, ahol konfliktus zajlik, ahol nagy az esélye annak, hogy ezek illetéktelen kezekbe kerülnek, vagy annak, hogy éppen a hatóságok használják majd a fegyvert az emberi jogok megsértésére. Ezen vállalások köre azonban viszonylag szűk, hiszen egyetlen exportőrnek sem érdeke olyan mértékű önkorlátozás, ami piacvesztéssel, és a külpolitikai eszköztár szűkülésével járna.

Mit lehet itt tenni? Megoldás lehet természetesen egy alaposabb, intenzívebb, lehetőleg globális szabályozás, amely egyértelmű és általánosan elfogadott és betartott kritériumrendszerrel rendelkezik. Ezért küzdenek világszerte az illegális fegyverkereskedelem elleni harc legfőbb szószólói, a nemzetközi civil szervezetek. Természetesen, mivel minden állam legitim joga önnön védelme, a hagyományos fegyverek betiltása nem jöhet szóba, így a fókusz a felhasználókon van. Egyrészt, biztosítani kell, hogy egyetlen legálisan, arra jogosult szereplőnek szállított fegyver sem jut utóbb illetéktelen kezekbe (például ellopják a rosszul őrzött raktárból), másrészt – és ez a nehezebb feladat -, ellenőrizni kellene, hogy a vásárlók utána nem használják a fegyvereket emberi jogi sértésekre. Vagy éppen nem vásárolnak olyasmit, ami a gazdaságukat is károsítja, mint mondjuk drága és felesleges fegyverrendszert, amit csak a gyártó korrupciós tevékenysége miatt vettek meg.

A mai napig csak regionális szabályozók léteznek arra vonatkozóan, hogy a nemzetközi közösség egyes tagjai hová, és milyen feltételek mellett szállítanak, vagy éppen nem szállítanak fegyvereket. Ilyen például a hidegháborús COCOM-listát felváltó Wassenaari Megállapodás, vagy az Európai Unió fegyverexportról szóló irányelvei. A mai napig nem sikerült olyan egyezményt kötni, amely minden államot kötelezne, viszont a legtöbb állam kötelezettséget vállalt arra, hogy nehézfegyver exportjait bejelenti, és regisztráltatja az ENSZ Globális Fegyverregiszterében. Ez a regiszter informálisan már tartalmazza a kézifegyverek kategóriáját is.

A szállítmányok regisztrálása azonban nem elég, csak akkor érhető el valódi szabályozás, ha sikerül egy kötő erejű globális egyezményt kötni a témában. Erre tesznek kísérletet az elkövetkező két évben az ENSZ tagállamai, szakértők és civilek aktív bevonása mellett. A globális fegyverkereskedelmi egyezmény (Arms Trade Treaty – ATT) jövője pontosan a cikk elején vázolt politikai és üzleti érdekek miatt nagyon bizonytalan.

Hazánk nem tart fent jelentős hadiipart, és kétesnek mondott exportügyletekkel kapcsolatban is ritkán merül fel a nevünk. Ez azonban azt is eredményezi, hogy a témakör ismertsége hazánkban kirívóan alacsony, az érdekelt nemzetközi civil szervezetek szinte nem is rendelkeznek hazai kapcsolatokkal, olyan magyar szervezet pedig, amely kifejezetten a fegyverkereskedelemmel foglalkozna, egyáltalán nem is létezik.

Aki szívesen változtatna ezen, vagy elmélyülne a civilek nemzetközi küzdelmében, annak érdemes megnéznie a következő néhány honlapot:
www.controlarms.org - a legnagyobb, több civil szervezetet is tömörítő együttműködés
www.iansa.org - kifejezetten kézifegyverekre szakosodott, ernyőszervezetként működik
www.amnesty.org - nem kell bemutatni
www.oxfam.org - változatos profiljában a fegyverkereskedelem elleni harc csak egy terület
www.smallarmssurvey.org - tanulmányok és információs anyagok kézifegyverekről

Kötelező, egyszerű, érthető, alapirodalomnak pedig magyar nyelven is olvasható:
Gideon Burrows: A Fegyverkereskedelem /HVG könyvek, 2003/

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.