Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér A Szabad Kultúra és az Emberi Jogok
2010. február 18., csütörtök 00:00

A Szabad Kultúra és az Emberi Jogok

Írta:  Szervác Attila,szabad zeneszerző, a Creative Commons Magyarország Egyesület alapító tagja

Teremtés. Ez nem más, mint másolás csipetnyi újítással. E mivolta jól megfigyelhető a Nagy Kiugrástól kezdve az elmúlt hetvenezer év történetén át. Ez a szabad kultúra. A barlangrajzok, hangszerek és dallamok, vésett és papirusz szövegek, Dante, Leonardo, Shakespeare, Bach, Mozart, Goethe, Liszt, Klimt, Hašek kultúrája, amelyhez jogunk van hozzáférni, továbbfejleszteni.

Az elmúlt pár száz éve, de különösen a Berni Egyezmény óta viszont azt látjuk, hogy e jogunkat folyamatosan korlátozzák; a kulturális örökség példátlan kisajátítása, monopolizálása zajlik, és csak a XX. század közepétől, de különösen Richard Stalmann valódi szerzői engedélyeitől kezdtünk el a szellemi termékek,  kulturális örökségünk terén e monopolizálás ellen lépéseket tenni.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata az alábbi pontokon kapcsolódik e joghoz:
* Bevezető - oktatás és nevelés
* 2. - a nyilatkozat másolhatósága, hivatkozhatósága
* 3. - általános szabadságjogok
* 6. - jogalanyiság elismerése - szerzők és felhasználók közti
engedélyezés esetén fontos
* 7. - jogegyenlőség
* 11. - ártatlanság vélelme és visszamenőleges hatály korlátja -
másolási jogrendszer esetén fontos
* 17. - tulajdonjog - szellemi termékek esetében fontos, amennyiben
ahhoz tulajdon jellegű jogokat kötünk és lehetővé teszi a rendelkezést
* 18. - a gondolat, a meggyőződés, a szólás szabadsága
* 19. - a kifejezés, a kutatás, a terjesztés szabadsága
* 22. - szociális és kulturális jogok
* 26. - nevelés
* 27. - kulturális részvételhez és annak elismeréséhez való jog - a
vagyoni jogok csak másolási jogi rendszer fenntartása esetén
értelmezhetők
* 28. - a fenti jogok biztosításának kötelezettsége az államokra
* 29. - kötelezettségek a közösséggel szemben.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata közel minden harmadik ponton gyengébben, vagy kifejezetten erősen kapcsolódik a szabad kultúra fejlődéséhez, ezek közül a legfontosabbak a 18., 19., 22. és 26., a szólás, a terjesztés, valamint az oktatás-nevelés-művelődés szempontjából nélkülözhetetlen pontok. Ezek a pontok védik a szabad kultúrát és az ahhoz fűződő emberi jogokat, vagyis azt, hogy a kulturális örökségből másolással és továbbfejlesztéssel újabb szellemi termékek jöhessenek létre. Éppen ezért máig elég problémás a 6., 11., 17. és 27. pont, mely azt veti fel, hogy ezek a továbbfejlesztő közreműködők korlátozhassák a kultúrának az előbbi pontokban lévő másolási, terjesztési jogát. Ez a kultúripari lobbi hatására került be a nyilatkozatba. Ennek eredményeként a szabad kultúra folytatói ma arra kényszerülnek, hogy kimondott felhasználói engedéllyel, GPL vagy CC-BY-SA és hasonló licenccel engedélyezzék a közreműködésükkel készült szellemi termék másolását, vagy akár a továbbfejlesztett verzió terjesztését hasonló feltételekkel. Bár a szabad kultúra és az ahhoz kapcsolódó gazdasági modell újra fejlődik, a jelen helyzet még mindig egy szabad verseny-ellenes, súlyosan korlátozó monopolisztikus rendszer. A szabad kultúra ebben a rendszerben a hálózatokba szerveződés útján indult el,és válik a szabad verseny egyre fontosabb, több esetben már
kulcsfontosságú tényezőjévé. Ahhoz, hogy megértsük, hogy hogyan kezd ismét működni szabad kultúránk ebben a rendszerben, látnunk kell, hogy fordulhatott elő ennek, az úgynevezett Másolási jognak (pontosabban jogi korlátnak) a kialakulása; melyek a szerzők, a felhasználók alapvető jogait már egyértelműen korlátozó vadhajtásai, és ezek
középtávon végrehajtható lebontásáig, a Copyleft és ShareAlike segítségével hogyan illeszkedik ebbe a szabad kultúra.

A Másolási jog, a Copyleft, a Megosztás joga (ShareAlike), a hálózatok és a gazdaság
Az angol eredetű Másolási jog a XIX. század folyamán terjedt el Európában és néhány más országban. Ez alapvetően egy szabad versenyt korlátozó rendszer. Bár kimondja, hogy a művek a kultúra továbbfejlődése érdekében csak meghatározott ideig - eredetileg az első közlés plusz tizennégy év - korlátozható a szabad másolás és a szabad terjesztés, alapvetően arra született, hogy egy kiadó a szabad versennyel szemben monopol jogot kapjon a mű másolására.

A szerző kezébe a szellemi termékhez fűződő vagyoni jogot helyez, mellyel korlátozhatja a mű terjesztését, további feldolgozását, e jog a kiadóra ruházható, az köthet bizonyos ellentételezéssel ilyen szerződést a szerzővel. Érdekes, kettős szerepet töltöttek be ebben a felvilágosodás hatásának egyes írói, akik egyrészt a szabad kultúra
nagy szószólói voltak, ugyanakkor elég kétséges ilyen átruházói szerződéseket kötöttek.

A XIX. század során a kiadók mind több helyen érték el a céljukat és egyre több országban kezdték bevezetni ezt a rendszert. Míg Dante, Leonardo, Shakespeare, Bach, Mozart, Goethe és mások megbízási díjakból, előadásokból befolyt bevételekből és mindennapi munkájukból éltek, és a szabad kultúrát tiszta művészi szándékkal soha nem látott mértékben fejlesztették, addig a második ipari forradalom idejére már csakis a kiadók, és kizárólag az újonnan létrejött kulturális tömegipar - mainstream - érdekeinek megfelelően diktálhatták a kalandregény- és könnyűzene-szerzőkkel elfogadtatott, az innovatív, szubkulturális színtereken mozgó szerzők számára egyre rosszabb feltételeket.

A kulturális monopóliumok ellehetetlenítették a szerzők és felhasználók közti korábban jól működő, közvetlen gazdasági modellt, egy olyan rendszerbe kényszerítve a szerzőket, ahol többé már nem rendelkezhettek a közreműködésükkel továbbfejlesztett szabad kultúra terjesztése felett, nem részesedhettek a korábban ezekből származó
bevételekből. Így egyre több, kulturális csúcsteljesítményeket létrehozó szerző kezdett éhezni, a terjesztés nehézségeivel kapcsolatos kisebb hátrányba kerülni. Mind a másolási jog, mind a "szabadalmi" korlátok, korlátozó kiváltságok területén már a XX. század elején elindultak a szabad kultúra helyreállítására induló első kezdeményezések.
A nagy lökést kétségkívül 1984-ben, a Richard Matthew Stallman - RMS - által hálózaton indított, a másolási jog monopóliumát a jogrendszeren belül ellensúlyozó Copyleft mozgalma indította meg, mely a szabad kultúra számára valódi szerzői jogi engedélyeket biztosít.

A Copyleft és a Megosztás joga, a ShareAlike
A Copyleft játékos szó, a szabad kultúra számára visszaadja a jogot annak Megosztásához a Másolási jog rendszerén belül. Mindenekelőtt lehetőséget biztosít a szerzőknek a szabad felhasználás engedélyezésére. Ez nem zárja ki a megbízási díjat, az előadásokból származó és egyéb bevételeket. Lehetővé teszi leszármazott művek (átdolgozások) készítését és az eredeti szerzőre való kötelező hivatkozás mellett a ShareAlike, a Megosztási jog segítségével, a szabad kultúra elvének megfelelően előírja, hogy az átdolgozás is csak azonos szabad engedéllyel terjeszthető. Ez az erős Copyleft. Ez teszi lehetővé például a multimédia tartalmak megosztását a hálózaton, például a http://Wikimedia.org rendszerében. Ide tartozik még a mérsékelt Copyleft, leghíresebb példája a Creative Commons Attribution - ShareAlike - Non-Commercial - mely egyrészt továbbra is fenntartja a szerzőre való kötelező hivatkozás jogát, emellett a non-profit felhasználást engedélyezi, viszont külön engedélyhez köti az esetleges kereskedelmi felhasználást, ez lehet egy a szerző és a felhasználó közti ad-hoc kötött egyösszegű díj, járadék jellegű jogdíj, egyebek.

A hálózatok, a felhasználók, a szervezetek és a gazdaság
A szabad kultúra helyreállításának megkezdésében alapvető szerepet kaptak a korszerű, hatékony hálózatok. Mindenekelőtt az Internet. E mögött áll az első olyan technológia, mely szabadalmi korlátoktól mentes szabad licencű szellemi termékekkel, mint az Internet Protokoll, a Unix-Linux és szabad szoftverek, az OGG hang és mozgókép és más szabvány formátumok lehetővé teszi, hogy a szerző azonnal, költség nélkül, közvetlenül, korlátlan számú másolatot juttasson el 7 milliárd felhasználóhoz, mint ahogy teszi is azt ma már minden magán, üzleti vagy non-profit felhasználó.
Ez mindenekelőtt a szabad kultúra, kulturális örökségünk továbbörökítésének szabad lehetőségét biztosítja, de ezen túl új gazdasági modellt is lehetővé tesz, ahol a non-profit terjesztéssel eleget tehetünk előbbi kötelességünknek, de optimális lehetőség nyílik a kereskedelmi terjesztésre is.

A szabad kultúra kulcsszerepe ma már mindenki számára világos. A felhasználók hálózatokat teremtenek és azokon alkotnak, valamint a kérdést részben eltérően, a főbb pontokon azonban egységesen látó szervezeteket és projekteket hoznak létre, mint például az FSF és az UNESCO együttműködésével létrehozott Free Software Directory (http://directory.fsf.org/), a Creative Commons,vagy a Wikimedia alapítvány átfogó tartalomszolgáltató projektjei.
Az állam és a politika színterén is felbukkan a GPL vagy a Creative Commons licenc használata. Ide tartoznak egyes állami projektek vagy a ma már számos országban megjelent és növekvő súlyú politikai képviseletet kapott kalózpártok, melyek a Másolási jog rendszerén belül a szabad kultúra helyreállításáért küzdenek.

Mindannyian szerzők vagyunk és a szabad kultúra közhasznú voltán túl ez egyebek között a nagy tartalomszolgáltató portálok számára is óriási haszonnal jár. Mindannyian lehetővé teszik a szabad tartalom hozzáadását és ajánlják ezt. Ez az önkifejezés mellett óriási értéknövekedést produkál, jelentősen növeli a látogatottságot, a bevételt, miközben közhasznú, szabad kultúra, kulturális termékek jönnek létre.

A szabad kultúra folytatói közérdekből, valamint a Creative Commons és más szervezetek nevében legfőképpen az alábbi célokért küzdenek a jelenleg az alapvető emberi jogokat és azt leképező alkotmányos jogokat korlátozó jogszabályokkal szemben:

* A szabad kultúra szerzőinek, alkotásainak védelme
* A felhasználók az emberi jogok közt szereplő kulturális
szabadságjogainak védelme
* A közpénzből létrehozott szellemi közjavak szabad licenszű felhasználása
* A szabad kultúra gazdasági modelljének elismerése a jogrendszerben.

A Szabad Kultúra haszna
A szabad kultúra fejlesztése, mint láttuk, alapvető emberi jog. E fejlődés alapja minden esetben: másolás csipetnyi újítással. Ezzel az evolúcióval jutottunk idáig évmilliók során. Nagyjából a XIX. század közepétől a XX. század végéig és a századfordulóig azonban fel lehetett tenni a kérdést, kell-e a szabad kultúra, szükség van-e rá a
továbbiakban is. Láthatjuk a tömegeket, akik a szellemi javakhoz, szellemi termékekhez való hozzáférésben óriási hátrányt szenvednek igen jelentős mértékben azért, mert egyesek a szabad kultúrát és az általa teremtett kulturális közjavakat háttérbe szorították. Ez drasztikusan csökkenti a gazdasági teljesítményt és drámai mértékben növeli a
leszakadók arányát és az ezzel járó terheket.
A szabad kultúra és annak védelme, helyreállítása tehát alapvető feladat az emberi jogok, az emberiség előrelépése szempontjából. Lehetővé teszi a hatékonyan termelő szabad versenyt és alapvető szerepe van a szellemi termékek igazságos megosztásában. Mindezt úgy képes megtenni, hogy jól működő közösségeket, hálózatokat épít ki.
A szabad kultúra biztosítja a fejlődésünket; a monopol kultúripari szereplők érdekeivel szemben a szabad kultúra alapvetően szükséges emberi jogaink érvényesítéséhez.

Creative Commons - Attribution - ShareAlike
Bármely része vagy egésze akár módosított változatban és kereskedelmi célra felhasználható

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.