Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér Ahol tányér van, ott tányércsörrenés is…
2012. szeptember 30., vasárnap 00:00

Ahol tányér van, ott tányércsörrenés is…

Írta:  Farkas Bálint, Zámbó Eszter

DSC 4444Miért kell riportot írni Baranyáról? Munkanélküliek vannak ott is, és cigányok, meg szűk, de gazdag elit. Tulajdonképpen ismerjük.  Ki-ki eldöntheti, ki a gonosz. Illetve már el is döntöttük, már nagyon régen, a járással együtt tanultuk meg. Az életünk épp vagy rendben van, vagy nincs, és mindkettő arra ad okot, hogy magunkra figyeljünk. Nem kellek én senki romlásához-boldogulásához. Nem kell foglalkozzak vele, hogy az én életem az ő életük is-e. Nem gondolok bele, hogy csak a sport köti-e össze ezt az országot, vagy más is. (Az a magyar, aki aranyat nyer, vagy az is magyar, aki télen fát lop?) A probléma mindig valaki sajátja (jut is mindenkinek), kár közösködni vele.

Baranya megye, siklósi kistérség. 2010-ben a munkanélküliség mértéke meghaladta a 20 százalékot,[1] a szennyvízhálózatra a háztartások 46 százaléka volt rákötve, a vezetékes gázra 30 százalék. Ugyanakkor nem minden tekintetben ilyen rossz a helyzet. Az ivóvíz és szennyvízszállítás mértéke a megyében (és az országban is) eléri a 90 százalékos átlagot[2].

 

A KSH adatsorait böngészve Budapest fölénye minden statisztikában egyértelmű, és éles különbségeket lehet találni a falvak és a nagyobb városok összevetésekor is. A térség problémái tehát nem különösebben sajátosak, jellemzően hasonló nehézségekkel küzd az ország jelentős, nem városiasodott része. Baranya megye minden szempontból hozza az átlagot: hol a cigány több, hol a munkanélküli, itt kórház nincs, ott közlekedés. Az állam távol, az önkormányzat életképtelen, civil szervezetek alig. (Kinek van ereje civilnek lenni? Kinek van ereje lenni? – demagóg? nem? de? naugye.)

Villányiakkal beszélgettünk, családgondozókkal, pszichológussal, helyiekkel.

 

Család.segít.Ő

 

Tizenkét éves forma fiú, a cicát akarja megmutatni. Az öntörvényű négylábú azonban nem partner, az apró előkerten át a szomszéd ház omladozó vakolata elé menekül. Az apát kérdezzük, milyen itt élni. Egyből rávágja: „aki dolgozni akar, úgyis talál munkát”. Több szakmája is van, és természetesen ő is volt már bérmunkás a szőlőben. Egyébként szép ez a hely, de a bor a pincékben drága, egy helyi kocsmát ajánl. Azon meg ne lepődjünk meg, ha a fröccs kiskunsági borból készül.

 

 A macska nem volt elég leleményes, már a fiú kezében ficánkol. Megsimogatjuk, ha már… végül is mi zavartuk meg az ebédfőzést. A család örül nekünk, a helyiek vendégszeretete már-már zavarba ejtő. A lány Pestre költözne, mert ott nagyobb az élet, és van mit csinálni.

 

A családgondozó szerint bizalmatlan helyre tévedtünk be, jó, hogy egyből tisztáztuk honnan jöttünk. A szociális problémák miatt veszélyeztetett, illetve krízishelyzetbe került családok és személyek a családsegítő szolgálattal szemben gyakran elutasítóak. Ennek az oka, hogy a fejekben nem válik szét a gyámhatóság,a jegyzőség és a család illetve gyermekjóléti szolgálat, összekeverik a hivatallal, amitől félnek. A bizalomépítés nagyon fontos ezekben a közösségekben, ami eleinte nehéz, de idővel néha sikerül.

 

A Gyermekjóléti Szolgálat feladata többek között a prevenció, az életvezetési, mentálhigiénés tanácsadás, családi és gyermekprogramok szervezése, valamint észlelő- és jelzőrendszer működtetése, többek között egészségügyi szolgáltatókkal és oktatási intézményekkel összedolgozva. A Gyermekjóléti szolgálat működtetése kötelező a települési önkormányzatok számára, az üzemeltetés formája, megvalósítása egyéni döntés, akár egy személyes is lehet. Itt kistérségi rendszer működik, siklósi  és villányi telephellyel. A villányi telephelyen három körjegyzőség található, mely 13 települést foglal magába. Szükség esetén lehetősége van a családgondozóknak arra, hogy más szakemberekhez, védőnőhöz, pszichológushoz delegálják a gyerekeket vagy szüleiket. Megtudtuk, utóbbi számára már az sikerélmény, ha ezekre a konzultációkra eljönnek az érintettek. Rendkívül erősek ugyanis az előítéletek és a félelmek a kliensekben, és nagyon motiválatlanok. Olyan családok életébe folyik bele a „dilidoki”, ahol a problémák, gondok, titkok nem kerülhetnek ki, a szégyen rejtve kell, hogy maradjon. Ráadásul minél iskolázatlanabbak, illetve minél régebbi stressz-kezelési módszereket használnak (például a verés), annál nehezebb velük dolgozni. A gyermekek mindig a szülők tünethordozói. A generációs problémák és évszázados beidegződések miatt fontos lenne a felnőtteket is bevonni a gondozásba, ez jelenleg önkéntes alapon működik, ha van rá igény.

 

A fő problémák a térségben nem is különlegességükben térnek el az ország más régióitól, hanem apróbb ok-okozati különbségekben. A családgondozó leggyakrabban például a szenvedélybetegségekkel találkozik, a kábítószert fogyasztók száma évről évre nő. Van, aki ezzel munkahelyet teremtett magának, hiába, a dílerkedés jövedelmezőbb, mint a napszámozás. A drogos fiatalt meg nem túl hiteles, ha a részeg szülő kéri számon… Sajnos gyakori a családon belüli erőszak. A siklósi kistérségben nem találkozunk Családok Átmeneti Otthonával, legközelebb Bólyon működik ilyen intézmény, limitált férőhellyel. Sokan csak egy-két hétig maradnak itt, az elmenekült, bántalmazott asszonyok legtöbbször visszatérnek csemetéjükkel az „édes otthonba”. A fiataloknak kevés a szabadidős elfoglaltságot kínáló program, nem elég összetartó a közösség, ráadásul a legtöbb gyerek órákat tölt a fészbukozással. Ugyan a fogócskázó kissrácok hiánya globális probléma, de a térségben van olyan család, akinél bár a nappaliból a lyukas tetőn át látható a csillagos ég, mégis van wifi a lakásban. Gyakori az is, hogy a gyerekek hiányoznak az iskolából, mert a család egyszerűen nem látja értelmét az iskoláztatásnak, de az is igaz, hogy az ilyen mentalitás mögött komplexebb okokat kell keresnünk.

 

Szőnyeg alatt: por, kosz, probléma

Vannak térségei az országnak, falvak, városok, amelyek elérték, hogy a turista - a külföldi turista is - kíváncsi legyen rájuk. Elhitették, hogy amijük van, az eladható, az értékes. Látványosságait megnézni, fazekait, terítőit, csipkéit megvenni, borait megkóstolni érdemes. Az itt elköltött pénzért cserébe pedig készülhet még több fazék, csipke és bor. Sokan jól járnak. Jól jár a falu főutcája, jól jár az étteremtulaj, akinek tíz éve is, húsz éve is étterme volt, jól jár, akinek volt mit eladnia. Aki pedig egy félreeső udvarban nem tudja bevetni a kertjét, mert nincs miből, az joggal keseredik el. A gond nem akkor kezdődik, amikor a falu egyik fele virágzik, hanem, amikor a másik felét már el kell dugni, ne is lássa a vendég. Aki pedig ott él, az vegetálhat, amíg majd feladja egyszer, elköltözik, kihal.

 

Talán nem elég egyértelmű, hogy ha nem vagyunk hajlandóak áldozni ezeknek a társadalmi csoportoknak a nagyon tudatos, átgondolt és hatékony megsegítésére, akkor a kiadásaink ugyan látszatra eltűnnek, viszont a bevételeink is elmaradnak. Nincsen adózott jövedelem, megtermelt nyugdíj, társadalombiztosítás, csak közüzemi tartozás, bebukott hitelek, eladósodott háztartások és a fekete munka, hogy járjon a segély, hogy a bank ne vonhassa le a törlesztőrészletet a fizetésből. Nem azért, mert a szegény ember gonosz ember, csak nem akar éhen halni, és amikor még holnapig se lát előre, nem érdekli, hogy mi lesz a tartozással, ha a gyerekei megöröklik.

 

Villányban is ez a társadalmi olló nyílt ki. Elsősorban nem az etnikai villongások, nem a cigány-magyar ellentét határozza meg a környék problémáit, hanem az, hogy kettéválik a falu, a szolgáltató réteg a tőkét termeli, a nyomor meg önmagát, újra és újra. A szociális háló legfeljebb Budapestről látszik sűrűnek, a helyiek bőven átférnek két szem között, családostul. Mindenki a támogatásra hajt, ami nem elég, cselezni kell érte, időt is lehet rá szánni, mert rendes munka többnyire nincs. Ráadásul nem csak a családok, az iskola, az önkormányzat is taktikázik. Annyi erőt emészt fel a pénzek összehalászása, hogy szolgáltatni már nem marad energia. Egy működő rendszerben az iskolának nem kellene azon az áron forrásokat keresnie, hogy közben tanulóit kiszorítja a képzésből, oktatásuk lekerül a szem előtt tartandó feladatok listájáról, és nem lenne a rendszer fenntarthatóságának ára a legalapvetőbb célok figyelmen kívül hagyása. Nem helyeznének diákokat indokolatlanul magántanulói státuszba, csak mert problémásak, lógnak. Ha kicsapnak egy gyereket, az iskola esik el a fejpénztől, ha összegyűlik ötven igazolatlan óra, a szülő nem kap családi pótlékot. Ha a diák magántanulói státuszba kerül, a probléma megoldódik, „legyőztük a rendszert”.

 

A Teleki Zsigmond szakképző iskolában adott a lehetőség a továbbtanulásra. Borászat mellett virágkötés és kertészeti képzés is indul, csakhogy idáig el kell jutni. Aki továbbtanul, annak a szülei tudják, hogy nincs más út, még akkor sem, ha esetleg ezt sem dísztéglával kövezték.

 

Radikális posztmodern!Avagy „…szenzualitás nélkül

 

„nincs fejlett személyiség, fejlett személyiség nélkül nincs értelmes emberi kommunikáció (…) az egyéni értetlenségek eredményeképpen jön létre a társadalmi fejlődésképtelenség, aminek iszonyatával  (…) kényszerűen kell szembesülnünk nap mint nap.” [3]

Az egyik településen volt egy nyolcadikos osztály. „Csúnyán” ballagtak el, és senki sem tanult tovább. „Ez nem lehet minta!” – mondták a lelkiismeretes szakemberek. Villányban és a már említett településen elkezdtek foglalkozni a következő generációval, méghozzá drámajátékkal. Ez miért jó? A közösségi élményt a művészet eszközeivel újra lehet teremteni, a személyes identitásra az alkotással rá lehet lelni. Erőszakmentes, értékteremtő, fenntartható és önkritikus módon. Szóval hogyan valósult ez meg a borvirágos térségben? A posztmodern művészet morenoi ágazatával (Jakob L. Moreno: Stegreiftheater), a playback színházzal. A drámajáték célja lehet a személyiségformálás, a közlés megkönnyítése, sok esetben valamilyen emberi probléma illetve társadalmi konfliktus megoldása. Gyakorlása szocializációt segítő tevékenység, kreativitást és empátiát igényel. Hahó, iskolákba, közösségekbe vele! A nagyharsányi csoport az Ördögkatlan Fesztivál nyitóünnepségén lépett fel, a nyolcadikos osztályból pedig mindenki továbbtanult. Siker. Meg az is, hogy végre volt egy fórum, ahol a motiválatlan és/vagy többszörösen traumatizált fiatalok megélték, kifejezték az érzéseiket, kommunikáltak, véleményt formáltak, és a történeteken keresztül találkoztak egymással. Ők így tettek egy lépést előre. Magukért, értünk – értjük?

 

Állambácsi, merre jár?

 

Villány város, és relatíve frekventált, legalábbis a térség nagyobb települései közé tartozik. Aki a környék kisebb falvaiban él, azon is gondolkodhat, hogyan utazzon be valahova orvoshoz, valamelyik hivatalba, az iskolába, munkába, és hogyan jöjjön onnan haza. Autót nem mindenki engedhet meg magának, sokaknak a busszal-vonattal ingázás is megterhelő, ráadásul a járatsűrűség sem mindig ideális.

 

A kiépült rendszer hibáinak és hiányosságainak javítása, az egymásnak feszülő társadalmi rétegek kibékítése, a legalapvetőbb szükségletek biztosítása, a szociális háló megerősítése mind az állam feladata és felelőssége. Bír a megfelelő hatalommal, rendelkezésére állnak (kellene, hogy álljanak) a szükséges eszközök: szakemberek és pénz. Ráadásul övé a monopol lehetőség a rendszeralkotásra, övé a hatékony cselekvés képessége.

 

Ugyanígy, a jelenlegi rendszert is az állam, a cserélődő emberekkel ugyan, de absztrakt valójában mégiscsak folyamatosan létező állam építette fel. Ennek egyik szintje a törvényi szabályozás, a működési keret megteremtése, másik szintje a feladatok kiszervezése lenne, ahol az önkormányzatok partnerként jelennek meg, ahol a helyi képviselet nem kolonc, hanem a leghűségesebb segítő, kétirányú szócső és cselekvő kar. A kapocs állam és polgárai között. Képes elérni, hogy ne díszkutak épüljenek uniós pénzekből, hanem út, csatorna, közvilágítás.

 

Recept helyett

 

Felelős a szakember, felelős az időjárás, felelős a kormány, felelős a turista meg az Unió főleg, de nagyon is felelős maga az érintett. Egy rendszer, amelynek sajátosságai és szükségletei területenként változnak. Senki sem gondolja, hogy könnyű a menedzsment dolga, de ha mindenki úgy végzi a feladatát, ahogy azt kell (na de mi kell?), akkor van előrelépés. Nincs biztos recept, mert az ember az csak ember marad, de jó példák, lelkiismeret, motiváció és valódi tudás nélkül csak totyogunk. Egy helyben. A problémák meg közben csak felfedik magukat. Mert ahol tányér van, ott tányércsörrenés is…

 



[1]              15-75 éves korosztály, 2010. http://www.afsz.hu/ (2012.09.04.)

[2]              2010-es adatok, az új járási rendszer alapján http://www.ksh.hu/hir_120829_2 (2012.09.04.)

[3]              A  Káva Kulturális Műhely, az anBlokk Egyesület és a Krétakör munkatársainak együttműködésével életre hívták az Új Néző programot, amelynek célja az volt, hogy két észak-kelet magyarországi település (Ároktő és Szomolya) cigány és nem-cigány származású, vagyis kisebbségi és többségi lakosainak párbeszédéhez szolgáltasson fórumot a színházi nevelés, a fórum színház és a kortárs művészetek eszközeinek segítségével. A programról egy órás dokumentumfilm készült. link

 

foto: Lépold Zsanett

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.