Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér Kis lépés egy fehérjének, óriási ugrás az ökoszisztémának...
2010. február 18., csütörtök 00:00

Kis lépés egy fehérjének, óriási ugrás az ökoszisztémának...

Írta:  Németh Gábor

A biotechnológia rohamos térnyerésének számos emberi jogi vonzata van, de a gazdasági jogokkal (EJENY 22-25. cikkelyei) való kapcsolata különösen hangsúlyos.
Az emberben hajlamos ellenérzést kelteni a gondolat, hogy az empirikus tudomány a maga kérlelhetetlen alaposságával egyre több szempontból fosztja meg az életet annak misztikumától, és adja azt a mérnökök kísérletező kezére.

Az élettel való manipuláció gondolata messzire vezet, és könnyű belátni, hogy az önmagunkkal, környezetünkkel, minden ismert élőlénnyel kapcsolatos, szinte felmérhetetlennek tűnő lehetőségek hasonló mértékű kockázatot is rejtenek. Súlyos etikai kérdések merülnek tehát fel, nyilvános tárgyalásuk pedig gyakran nehézkes, sok ember világnézeti alapon tagadja, hogy bizonyos alkalmazott, vagy alkalmazni kívánt megoldás egyáltalán lehetséges, például élettelen anyagból élőt konstruálni. Vannak, akik úgy vélik, léteznek döntések, amit senkinek sem lenne szabad meghozni, mások -érthető cinizmussal- azt válaszolják, hogy ha egy döntést valaki meghozhat, meg is fogja hozni, jobban tesszük tehát, ha alaposan felkészítjük az illetőt és reménykedünk, hogy helyesen választ. Az előbbi állásponthoz aligha lehet mit hozzátenni, az utóbbi viszont felvet néhány érdekes szempontot a döntéshozó számára:

  • Lehet-e kárára vagy hasznára valakinek a döntésem?
  • Korlátozhatja-e valaki szabadságát?
  • A kutatás vagy fejlesztés árából és hasznából kik, és milyen arányban részesülnek majd?
  • Okozhatja-e a kialakult bizalom megrendülését?
Illetve személyes megközelítésben:
  • Örülnék, ha híre menne a munkámnak?
  • Örülnék, ha elmagyarázhatnám a gyermekemnek, min dolgozom?
  • Rábíznám magam és a szeretteim egészségét a munkám eredményére?
  • A bizalmas információk a szabadalmat védik, vagy a nyilvánosság elől takargatnak valamit?

Tovább bonyolítja helyzetet a genetikai kutatások szabadalmi védelme. Lehet-e élő anyagot, vagy akár egy egész élőlényt szabadalom formájában birtokolni? 1906-ban az adrenalint, 1923-ban pedig az inzulint védették le az Egyesült Államok Szabadalmi Hivatalánál, 1980-ban pedig a Diamond v. Chakrabarty perben azzal az indokkal engedélyezték egy nyersolaj lebontására képes baktérium szabadalmaztatását, hogy amíg az élőlény kérdéses tulajdonsága mesterségesen előállított, addig valóban levédhető.
A genetikai információ szabadalmi védelme napjaink egyik legizgalmasabb jogi vitái közé tartozik, és bárhogy is alakul a későbbikben, komoly személyiségi és gazdasági jogi következményekkel fog járni.

A genetika fiatal tudományág, ám máris kialakult belőle a közeljövő egyik legtöbb lehetősséggel kecsegtető alkalmazási területe, a géntechnológia. Az élő anyag legelemibb szinten való alakításának, befolyásolásának módszere még gyerekcipőben jár ugyan, de máris komoly változásokat hozott az orvostudomány a vegyipar és a mezőgazdaság területén, és még ezeknél is radikálisabb változásokat vetít előre. Vessünk tehát egy gyors pillantást a biotechnológia által felvetett kérdésekre, ennek a három területnek a mentén, a gazdasági jogok fényében!

Az orvoslás gazdagon profitált már eddig is a genetika eredményeiből. Az olyan, ma már triviálisnak számító szolgáltatásoktól kezdve, mint a genetikai tanácsadás a családtervezők számára, egészen a biofarmakológiáig: hormonok, interferonok, vakcinák és egyéb gyógyszerek biológiai úton való előállításáig. A biotechnológia nagy ígérete, a humán génterápia egyelőre mindmáig beváltatlan maradt: elméletileg a hibás, betegségekhez vezető géneket a testen belül egészséges génekre cserélhetnénk. A gyakorlati kivitelezés azonban még nem megoldott. A hibás gének ismertek, a jó géneknek birtokában vagyunk, sikerül is őket ártalmatlanná tett vírusokba zárva bejuttatni az élőlényekbe, de a végső lépés, a hibás gén egészségesre történő cserélődése még nem megoldott.

Természetesen, az emberi élettel való manipuláció számos etikai problémát szül. Például, a tudósok emberi petesejtek in vitro megtermékenyítése után történő osztódása során nyerik az őssejt-kutatásokhoz a nyersanyagot. Életvédő szervezetek szerint minden ilyen zigóta emberi lény, így etikátlan az elpusztításuk, mások szerint viszont a néhány sejtből álló csomó még aligha tekinthető embernek, felhasználásukkal viszont máris komoly eredményeket ért el a gyógyászat.
Kevésbé hangos, ám legalább ennyire érdekes probléma a halhatatlan sejttenyészetek esete is. Az 1951-ben elhunyt Henrietta Lacks rákos petefészkéből vett sejtminta vált az „adományozójáról” csak HeLa néven emlegetett sejtvonal ősévé. A mai napig osztódik táptalajon, a világ számos laboratóriumában, sőt, a nemzetközi űrállomáson is megtalálható, és kísérletek tárgyát képezi.

A sors iróniája, hogy a huszadik század rosszhiszemű fajnemesítési próbálkozásai után az új évezredben pont azok járnak elől az alkalmazott genetikában, akiket annak idején elpusztítani próbáltak a félreértelmezett tudomány nevében: azsidók. Például az Egyesült Államokban az askenázi zsidók a párkeresés során tekintetbe veszik a jelölt genetikai adatait. Ha például egy leendő párban mindketten a Tay-Sachs kórt, vagy a cisztikus fibrózist okozó mutációt hordoznak, a házassági tanácsadó a frigy ellen foglal állást. Az eredmények magukért beszélnek: az Egyesült Államokban és Kanadában élő askenázi zsidók között a Tay Sachs kór gyakorlatilag megszűnt.

J. Craig Venter, a Human Genome Project atyja amellett, hogy egy-két éven belül el szeretné készíteni csapatával az első mesterséges egysejtű élőlényt, a 2008-as TED konferencián hangot adott annak a vágyának, hogy új alapokra helyezze a teljes vegyipart: célirányosan tervezett mikrobákat kíván készíteni, amelyek előre meghatározott vegyi reakciókat katalizálnak, például víz, szén-dioxid és napfény felhasználásával állítanak elő etanolt. Ez alternatívát jelentene a mai, kukoricából fermentált etanollal szemben, amely évről-évre jelentősen növeli a kukorica világpiaci árát, ami, bár alapvető táplálék lenne a harmadik világban, egyre nehezebben lesz megfizethető az ottaniak számára.

Bár az agrárium terén alkalmazott megoldások pusztán kis szeletét jelentik a biotechnológiában rejlő lehetőségeknek, szélesebb körű és mélyrehatóbb változásokat hozhatnak, mint bármilyen mezőgazdasági eredmény a földművelő civilizációk hajnala óta.
A fejlesztéseket finanszírozó és végző cégek, az őket szenvedélyesen kritizáló civil szervezetek, a kérdésekhez érdemben hozzászólni képes tudományos társadalom vitájában nehezen igazodik el a laikus, holott a jelenség fontossága mellett nem lehet elmenni. A mindennapos megjelenése miatt talán a biotechnológia mezőgazdasági felhasználása a leginkább szembetűnő és leghangosabban vitatott. 2007-ben több, mint százmillió hektáron termeltek génmódosított (a továbbiakban: GM) növényeket, elsősorban szóját, kukoricát és gyapotot, nagyrészt az USA-ban, Argentínában, Brazíliában, Kanadában, Indiában, és még szerte a világon.

Etikai és emberi jogi problémákban persze itt is dúskálunk:
A GM növényeket kutató és fejlesztő cégek (a Bayer, a Syngenta és a Monsanto a három legnagyobb név) állításuk szerint magasabb hozammal rendelkező, hosszú távon olcsóbb, és egészségesebb növényekkel állnak elő. Az GM-kritikus csoportok, például a Greenpeace vagy a Norfolk Genetic Information Network viszont azzal vádolják őket, hogy a termékeik veszélyesen környezetszennyezőek, károsak az egészségre, és gazdaságilag kiszolgáltatottá teszik a földműveseket. Homlokegyenest ellenkező állítások - az igazságot, szokás szerint, valahol félúton érdemes keresnünk.

A csillagászati árú fejlesztéseikbe pénzt ölő cégek foggal-körömmel védik a befektetéseiket, a végfelhasználói szerződéseikben olyan feltételeket fogalmaznak meg, amelyek lényegében ellehetetlenítik a független, harmadik fél által végzett teszteket a GM termékeken. Így, bár eddig egyetlen esetben sem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani, hogy GM növény az emberre egészség-károsító hatással lett volna, a termékek biztonságos voltáról sem készülhet kellően meggyőző vizsgálat a szabadalmi jogi kötöttségek miatt.
Heves vita tárgya a GM növények lehetséges környezetszennyező hatása és irányíthatatlan terjedése a hagyományos növények keresztbeporzása által. A fejlesztő cégek többek között a növényeikbe ültetett terminátor génnel védekeznének ez ellen, ami minden második generációt meddővé tenne, így kizárva a nem kívánt kereszteződést. Ami, nem mellesleg, lehetetlenné tenné a batakarított magok újra elvetését, vagyis az ilyen vetőmagokat csak a gyártótól lehetne beszerezni, ami erősen kiszolgáltatott helyzetbe hozná a fejlődő országok agráriumát. A GM-kritikus közösség erősen bírálja ezt a gyakorlatot: érveik szerint a terminátor-technológia egyszerre működésképtelen és etikátlan.

A további vádak közt szerepel, hogy a cégek nem a GM növények áldásos tulajdonságai miatt összpontosítanak azok fejlesztésére, hanem mert más –kevésbé radikális- mezőgazdasági eljárásokkal ellentétben ezek a megoldások levédhetőek. Érvelésük szerint ehelyett a kicsi, decentralizált, alternatív földművelési módszerek nem vezetnének gazdasági kiszolgáltatottsághoz a harmadik világban, és természetes voltuk miatt biztonságosak, környezetbarátak és hatékonyak. A GM-pártolók szerint viszont ezek az érvelések alapvetően dogmatikusak, magát a géntechnológiát ellenzik, függetlenül annak eredményeitől. Érvelésük szerint a géntechnológiát az érdemei alapján kell megítélni, és hosszú távon egyébként sem lehetnek versenyképesek a „bio” megoldások a GM-fejlesztésekkel.

Nem kedvez a diskurzusnak, hogy az agro-biotech cégek a kialakult bizalomhiányt „hurráoptimista” kommunikációval igyekeznek kompenzálni, valamint hatalmas lobbierővel bírnak, és gyakran bújnak a magukat függetlennek feltüntető civil szervezetek mögé. Az iparág három óriása által is finanszírozott, önmagát függetlennek tituláló ISAAA például évente készít a GM növények elterjedéséről és piaci sikeréről jelentéseket, ami mindig heves kritika tárgya a zöld csoportok részéről. Azonban a Nature egy cikke szerint a környezetvédők néha túlságosan militáns alapon, szenvedélytől fűtötten kritizálnak tudományos eljárásokat, ami szomorú módon rendkívül kontraproduktív: a kutatást végző tudósok az erőszakos hangvételű támadásra túlzott önérzettel, szakmaiatlanul reagálnak, ami senkinek nem használ, legkevésbé a transzparens, biztonságos technológiák kialakulásának.

Szomorú tény, hogy a méregdrágán kifejlesztett, harmadik világbeli emberi életek milliói megmentésének és jobbá tételének ígéretét hordozó élelmiszer- és haszonnövények gyakran hiányosan tesztelt tulajdonságokkal, megbízhatatlanul kerülnek felhasználásra. Eddig úgy tűnik, a keményvonalas GMO-ellenzők akarata és az egyre terjedő hagyományos, bio-földművelés ellenére, a géntechnológiát nem sikerül száműzni a mezőgazdaságból.  
Azonban, ha a diskurzus a jelenlegi szinten marad, azzal mindenki veszít. A cégek profitot, a bio-tech szakma az emberek bizalmát, a világ népessége pedig bőséges élelmiszert, származzon hagyományos vagy GM forrásból.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.