Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér Legalizálás – A legjobb megoldás a prostituáltnak, a kliensnek és az adófizetőknek is
2010. február 18., csütörtök 00:00

Legalizálás – A legjobb megoldás a prostituáltnak, a kliensnek és az adófizetőknek is

Írta:  Sós Eszter

A legjobb megoldás a prostituáltnak, a kliensnek és az adófizetőknek is

A legősibb mesterség – nem véletlenül nevezik így virágnyelven a prostitúciót, hiszen már az ókorban is voltak olyan nők, és ne essünk tévhitbe, férfiak is, akik testüket áruba bocsátották. S míg korabeli feljegyzésekből tudhatjuk, hogy a kifinomult hetérák és gésák általános társadalmi elismertségnek örvendtek, addig napjainkra a szexmunka az egyik legelítélendőbb hivatássá vált. Pedig a szakmának űzői és élvezői is vannak szép számmal, de legalább ennyien gondolják azt, hogy örökre el kellene törölni a Föld felszínéről ezt a megvetendő foglalkozást. A prostitúció teljes megszüntetésének ideája természetesen kivitelezhetetlen, ám a legalizációjának megvétózása, vagy éppenséggel korlátok közé szorítása abszolút lehetséges. A kérdés csak az, kiknek az érdekeit szolgáljuk ezzel.

hatter_legalizalas


Egy törvény, amely immár tíz éve nem működik

"Pontos statisztikai adat nem áll a rendelkezésünkre, így mi is csak tippelni tudjuk a prostituáltak számát" – mondja Földi Ágnes, a Magyar Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének elnöke. – "Tíz-tizenötezer főre tehető a magyar szexmunkások száma, de ez nem jelenti azt, hogy mind a tíz-tizenötezer fő egyszerre, és egyidőben itt dolgozik Magyarországon."
Földi Ágnes elmondása szerint ugyanis sokan mennek külföldre dolgozni, ennek okai pedig rögtön érthetővé válnak, amint a mai magyar helyzetet górcső alá vesszük.  „A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról” szóló 1999. évi LXXV. törvény életbelépésével, azaz immár több mint tíz éve megszületett hazánkban -papíron- a prostitúció legalizálása. Amiért azonban mégsem beszélhetünk igazi legalizációról, annak oka, hogy ez idáig sem sikerült az úgynevezett türelmi zónákat kijelölni, ahol a prostituáltak rendezett, és nem mellesleg ellenőrzött keretek között végezhetnék a munkájukat.
"Ma, a türelmi zónák hiánya miatt, a védett övezeteken kívül bárhol dolgozhatnak a szexmunkások. Ez konkrétan azt jelenti, hogy minden olyan területen, ami nem országút, nem főút, és a közintézménytől 300 méterre van (például egy új építésű lakóparkban) megjelenhetnek, akár tömegesen is, méghozzá teljesen legálisan.  Ennek pedig, ebben mindenki egyetért, nem lenne szabad így működnie."
Az önkormányzatoknak 2000. március elsejével kellett volna kijelölniük az úgynevezett türelmi zónákat. Ám nem csak ennek elmulasztása miatt áll jelenleg az illegalizáció és a legalizáció közt félúton megrekedve Magyarország.
"A magyar állam aláírta az 1955-ös New York-i egyezményt, és ennek egyik része kimondja, hogy tilos bordélyházakat üzemeltetni" – mondja Földi Ágnes. – "A hatályos törvények szerint tehát nem lehet ingatlant bérbe adni prostitúció céljára, és ebből kifolyólag a szexmunkás csak a saját lakásában tud dolgozni. Viszont, ha kiskorú gyermeke van, márpedig a szemunkások nyolcvan százalékának van gyermeke, akkor már két saját tulajdonú ingatlannal kell rendelkeznie ahhoz, hogy legálisan űzhesse a tevékenységét, mert ha ugyanott dolgozik, ahol a gyereket neveli, akkor kiskorú veszélyeztetése miatt bűncselekményt követ el. De, ha két saját tulajdonú ingatlana lenne, akkor valószínűleg már nem lenne holnap szexmunkás. Ebből kifolyólag egy nevetséges törvényünk van ma Magyarországon, és ez mind visszavezethető a New York-i egyezmény elfogadására. Az egyesületünk ezért szorgalmazza hosszú évek óta, hogy az egyezménynek a bordélyház tilalmára vonatkozó részét az állam mondja fel."

A svéd modell láthatatlanná tenné a prostituáltakat
A prostitúció legalizációja alatt tehát ma Magyarországon a türelmi zónák kijelölését, illetve a bordélyházak létrejöttét érthetjük általánosan. Az ellenzők nem elsősorban ezek megvalósulását kívánják megakadályozni. Ők a Svédországban bevált modellt akarják idehaza meghonosítani, aminek az a lényege, hogy a prostituált helyett a szolgálatait igénybe vevő klienst büntetik meg. Földi Ágnes szerint ennek bevezetésével egyáltalán nem oldódnának meg a gondok, sőt.
"A svéd modell bevezetésével ugyanúgy lennének prostituáltak, csakhogy onnantól fogva a szexmunkások elérhetetlenné, láthatatlanná és megszólíthatatlanná válnának. Ám maga a szakma nem számolódna fel, hiszen az ok, amiért valaki prostituált lesz, nem szűnne meg. Viszont azt elérnénk vele, hogy a prostituáltak nem fordulnának sehova segítségért, és ezzel csak még jobban kiszolgáltatnánk őket a bűncselekményeknek."
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) sem híve a svéd példának. Sárosi Péter, a társaság ügyvivője és drogpolitikai programvezetője azt meséli, hogy a kliensbüntető törvény életbe lépése után svédországi nővédő szervezetek nagy örömmel újságolták, hogy az utcai prostituáltak száma drámaian lecsökkent. Ez akár még igaz is lehetne, mondja ő, azonban az utcán lévő prostitúció az egésznek csak egy kis szelete. Az emberek a törvény miatt behúzódtak olyan helyekre, ahol nem látják őket, így valóban csökkent a számuk, csakhogy ezzel párhuzamosan kevésbé vált szabályozhatóvá a dolog.
Sárosi Péter szerint gyakran az a probléma, hogy nagyon egyszerű képet alkotunk erről az egész jelenségről, és éppen emiatt van két egymással szemben álló nézet a legalitás kérdését illetően.
"Az egyik szemléletet képviselők hajlamosak romantikus foglalkozásként fölfogni a prostitúciót, míg az ellentétes nézeteket vallók egyértelműen a patriarchális elnyomás egyik változatának vélik, és minden szexmunkást áldozatnak tartanak. Azt gondolom, hogy mind a két szemlélet alapvetőn sematikus. Fel kell ismerni azt, hogy nagyon kevés közös dolog van egy utcán dolgozó prostituált, és egy luxus callgirl életében. Nagy különbségek vannak ugyanis szociális szempontból a szexmunkások csoportjai között. Az utcai prostituáltak közt nagy arányban vannak olyan lányok, akik intézetben nevelkedtek, alacsony iskolázottságúak, rossz családi körülmények közül érkeznek, és eleve sok problémájuk van a társadalmi normákkal. A lakáson dolgozó prostituáltak, és az átlagos népesség között viszont kevés különbséget lehet találni. Sok egyetemet végzett ember is van köztük, és az sem igaz, hogy ezt a szakmát kizárólag fiatalok űzik, hiszen negyven-ötven éves családanyák is foglalkoznak ezzel."

Az álláspontok folyamatos ütköztetése helyett
A TASZ természetesen úgy gondolja, hogy tizennyolc éves kor alatt senkinek sem szabadna engedélyezni a szexmunkát. Ugyanakkor a tizennyolc éven felüli emberekről azt feltételezik, hogy el tudják dönteni, mit miért tesznek magukkal, vagy éppenséggel egymással.
"Külön kell választani a prostitúció legitim formáit azoktól, amikor mondjuk kiskorúakról van szó, vagy kényszerítő eszközökkel vesznek rá valakit. Ebben van egy nagy vita a két álláspont képviselői között: hogy melyik fordul elő gyakrabban. Én azt gondolom, hogy valóban vannak olyan esetek, amikor kényszerítnek valakit a szexmunkára, ugyanakkor naivság azt feltételezni, hogy ez a fő jellemző a szexpiacon, mert az ebben dolgozók többsége önként csinálja, amit csinál, és nem azért vállalja ezt a munkát, mert valaki fizikai, vagy lelki erőszakkal veszi rá őt, hanem gazdasági kényszer hatására. Nagyon leegyszerűsített megállapítás az is, hogy minden nő áldozat. Akik ezt állítják, azoknak sokkal jobban meg kellene hallgatniuk azokat a nőket, akik ezen a területen dolgoznak. Ennek az álláspontnak a hangoztatói gyakran akadémiai elefántcsont-tornyokban gyártanak elméleteket arról, hogy ez hogy működik, és vannak kutatások, amikre mindig előszeretettel hivatkoznak, de azoknak általában nagyon rossz a módszertana, mert többnyire olyan nőket kérdeznek csak meg, akik kényszerítve voltak, és utána menedékházakba kerültek, vagy olyanokat, akiket a rendőrség állított elő. Mi csak a jéghegy csúcsát látjuk, mivel főként azok az esetek válnak ismertté a médiában, amelyekből rendőrségi ügy lesz. Ugyanakkor nem jut el hozzánk információ arról, hogy ezt milyen sokan végzik, és akik ezt problémamentesen űzik, azok soha nem lesznek láthatóak a nyilvánosság számára."
Sem az illegalizáció, sem a kliensbüntetés nem lehet megoldás a prostitúció problémájára a TASZ szerint. Itt ugyanis elsősorban gazdasági gondról van szó.
"Ki lehet mutatni, hogy azokban az országokban, ahol nagy a munkanélküliség, ott a szexmunka aránya is sokkal magasabb. Ezért kellene, hogy veszélyeztetett fiatalok támogatást kapjanak, ezáltal segítve a munkaerő-piaci érvényesülésüket, mert nagyon gyakran egyszerűen nincs alternatíva előttük, és a legfőbb motorja a szexpiacnak a munkanélküliség. Sokkal jobban kellene figyelni az egészségügyi, szociális és oktatásügyi oldalára is ennek a dolognak. Komplex programokat volna ésszerű indítani, amik kiutat mutatnak a fiataloknak a prostitúcióból, és utcai megkereső szolgálatok beindítására kellene minél több pénzt és figyelmet fordítani. Viszont első körben, tűzoltásként valóban arra lenne szükség, hogy normalizálódjanak a helyzetek az utcákon, azaz legyenek türelmi zónák. Ez az önkormányzatok hatáskörébe tartozik, de igazából őket nem lehet erre kényszeríteni, tehát a törvényt kellene megváltoztatni, ami kormányzati feladat lenne."

A jelenlegi helyzet – valahol félúton
"Mi nem azt mondjuk, hogy mindenki bemenne a bordélyházakba, vagy a türelmi zónába, hiszen a világon ez sehol sincs így" – mondja Földi Ágnes, aki szerint az ellenőrzött keretek között működő prostitúció csökkentené a szexmunkások kiszolgáltatottságát. – "De mindenképpen megszűnne a mostani, senkinek sem kedvező helyzet. Jelenleg a prostituáltak ott dolgoznak, ahol éppen akarnak.  Például az utak mellett, ahol az autóból az egész család, tehát a gyerekek is láthatják a hiányos öltözékű lányokat. Mi azt szorgalmazzuk, hogy csak az szembesüljön a prostitúcióval, aki ezt a szolgáltatást igénybe akarja venni. Ehhez viszont mielőbb rendezni kellene a viszonyokat. Már csak azért is, mert a prostituáltak folyamatosan veszélyeknek vannak kitéve. Ma egy utcán dolgozó szexmunkás körülbelül húsz másodperc alatt beül egy vadidegen férfi autójába. A lakásban dolgozó prostituáltak kinyitják az ajtót bárkinek. A legalizálás következtében ezek a veszélyforrások is megszűnnének, hiszen a szexmunkás nem érezné magát illegalitásban, kitaszítottan, és bátran merne hívni rendőrt, ha szüksége lenne rá. Nem tartom elfogadhatónak azt az érvet, hogy a teljes legalizáció növelné a gyermekprostitúció arányát, hiszen minél jobban tudunk valamit ellenőrizni, kontrollálni, annál kisebb lesz annak az esélye, hogy egyesek akaratukon kívül űzzék ezt a szakmát. A férfiak késztetésének esetleges növekedése is rossz indok, mert a férfiak érdeklődése most is adott, de aki nem akarja, az egészen egyszerűen nem veszi igénybe ezt a szolgáltatást."
Prostitúciómentes Magyarország nem lesz, ebben talán minden szervezet - érveljen akár a legalizáció ellen, akár mellette - egyetért.  Először is ezt a tényt kellene elfogadnia mindenkinek. Ezután jöhetne az ellentétes álláspontot képviselők között az érdemi párbeszéd, amelynek során eljutnának oda, hogy az állampolgárok, köztük a prostituáltak érdekeit is figyelembe véve állami intézkedéseket sürgessenek az ügyben. A TASZ által felvázolt hosszú távú prevenciós és felvilágosító munkára csak ezután kerülhetne sor. Hozzátehetnénk azonban, hogy mindez csak akkor működne sikeresen, hogyha a világban is olyan változások mennének végbe, amelyek megfelelő táptalajt biztosítanának az előbbi ténykedéseknek.  
Földi Ágnes szerint a legfontosabb, hogy a prostituáltakat végre önállóan dönteni tudó emberként kezeljék.
"Azt gondolom, hogy ha egy demokratikus országban valaki erőszakmentesen, nagykorúként úgy dönt, hogy a testét áruba kívánja bocsátani, ráadásul erre a magyar törvények lehetőséget is adnak neki, akkor legyen meg ehhez a joga, és ne mi akarjuk neki megmondani, hogy megteheti-e ezt, vagy sem. Engedjük meg a prostituáltaknak, hogy végre felnőttként dönthessenek a saját sorsukról."

 

Ha úgy érzed azonnal legalizálni kell a prostitúciót Magyarországon, ismerd meg az érem másik oldalát: Női döntés, vagy férfi akarat?

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.