Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér Nemzeti Drogstratégia − és ami mögötte van
2011. április 18., hétfő 09:31

Nemzeti Drogstratégia − és ami mögötte van

Írta:  Zimre Zsuzsa

Magyarországon egészen tavaly decemberig nem sokan foglalkoztak nemzeti drogstratégiával. Nagy port kavart ugyanis, amikor Téglásy Kristóf, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Ifjúságügyi Főosztályának vezetője bejelentette: felmentették állásából Portörő Pétert, a nemzeti drogkoordinátort és három másik munkatársát. A bejelentést követően a Kábítószer Koordinációs Bizottság (KKB) civil delegáltjainak jelen lévő tagjai távoztak az egyeztetésről, ezzel is kifejezve tiltakozásukat.

drug_sxc_hatemachinAz, hogy melyik és milyen stratégia van most érvényben, nem egyértelmű. 2000-ben még az első FIDESZ kormány alkotta meg a stratégiát, melyet 2009 októberében egy új követett. Ez azonban sose került végrehajtásra, mert akcióterv egész egyszerűen nem készült hozzá. A Fidesz most mégis arra hivatkozik, hogy a régi-új koncepció túlságosan megengedő. A NEFMI közlése szerint Magyarország a kábítószer-kereskedők tranzit országából célországgá vált, a gyermekek és fiatalok könnyebben jutnak kábító- és tudatmódosító szerekhez, mint korábban; az eddig folytatott drogstratégia csődöt mondott, mivel nem volt alkalmas a növekvő problémák megelőzésére, csökkentésére.

A KKB 2000-ben alakult meg, az első Orbán kormány idején. Célja a kábítószerügyekkel foglalkozó központi igazgatási szervek összehangolása volt. Ez idáig a kormány legfőbb döntéselőkészítő és tanácsadó szerve volt, mely feladatát önállóan végezte. 2007 óta civilek is delegálnak tagokat a szervezetbe, ebben mind a négy ágazat – a prevenciós, a rehabilitációs, a terápiás és az ártalomcsökkentés − képviseltette magát. Mindenesetre Portörő és munkatársai elbocsátása után a NEFMI egy később sokat támadott sajtóközleményt adott ki, mely szerint: „az eddig folytatott drogstratégia csődöt mondott”, mivel a hangsúlyt a drogliberalizációra és az ártalomcsökkentésre helyezte, és ez a politika kedvezett a drogliberalizáció mellett elkötelezett holdudvarnak, egy szűk megélhetési lobbynak és közvetetten azoknak is, akik hasznot húztak a nem tiltott, de egészségre ártalmas szerek, sok esetben kábítószerek forgalmazásából. A dologban különösen érdekes, hogy a Fidesz ebben az esetben a saját maguk által készített koncepciót minősíti, mert bár elkészült az új, de akcióterv nélkül nem került végrehajtásra.

Téglásy Kristóf a Népszabadságnak adott interjújában elmondta: „Az nem eredmény, hogy a 14-16 éves korosztályban nem emelkedett a szerhasználók aránya. Ebben a korosztályban is kimutatható a droghasználat. Az, hogy mit használnak a fiatalok, azért is kérdéses, mert sok olyan szer van, ami hivatalosan nem számít illegális kábítószernek, de annak használják. A szerhasználók tíz százalékát ismerjük, a többieket nem látjuk, tehát ezek az összehasonlítások mindig megkérdőjelezhetőek. 2007 táján attól volt hangos a szakma és a sajtó, hogy rövid időn belül robbanás lesz, megsokszorozódhat a fogyasztók száma. Ez nem történt meg, amit eredménynek tartok, de nem a drogpolitika, hanem a terepen dolgozó szakemberek munkájának az eredménye”. A főosztályvezető szerint a tűcsereprogram szintén nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így az racionalizálva lesz, és esetleges átalakításra kerül.

Lehet még szigorítani a drogtörvényen?

Spiák Ibolya, az Országgyűlés Kábítószerügyi Eseti Bizottságának fideszes alelnöke még 2009-ben jelentette be, hogy ha pártja hatalomra kerül, akkor mindenképp szigorítanának a Büntető Törvénykönyv kábítószerekre vonatkozó szakaszain. Azt, hogy pontosan mit kívánnak szigorítani, nem derült ki, de az már uniós szinten is nyilvánvaló: a kriminalizáció nem csökkenti se a fogyasztók, se az árusok számát.

Az látható, hogy a program egyes részei nem érték el céljukat. Hiába neveztek ki az iskolákba drogkoordinátort − pénzhiány miatt általában részmunkaidőben látja el egy tanár, aki jó esetben részt vett egy 30 órás továbbképzésen −, hiába vesznek részt a gyerekek többször is prevención, a drogok kipróbálóinak száma nem csökken, és azt a tendenciát sem sikerült megállítani, hogy egyre korábban próbálják ki a tiltott szereket. Mindehhez hozzátartozik az is, hogy az Európai Unió drogstratégiája sem képes jelentősen befolyásolni a fiatalkori droghasználatot, de lehet haszna a korai felismerésben és az ártalomcsökkentésben.

Minket az a „veszély” nem fenyeget, hogy legalizálják a könnyű drogokat, bár érdemes azon elgondolkodni, hogy mi történt Hollandiában a dekriminalizáció után? Illetve mit nyújt az állam azon felül, hogy engedélyezte a marihuána fogyasztását? Miért sokkal alacsonyabb a drog miatti megbetegedések száma, mint máshol?

A rendszer több pillérre épül. Egyrészt bárki számára elérhetőek a konzultációs helyek, melyek a felvilágosítás mellett az ártalomcsökkentésre fókuszálnak, felhívják a figyelmet az intravénás szerhasználat veszélyeire, aktívan támogatják a tűcsere programokat − ezek növelésével a HIV és hepatitis fertőzések száma nagyságrendileg csökkent. Másrészt nagyon sok helyen elérhető a Metadon-program, mellyel a heroinisták 40%-a él − összehasonlításul Magyarországon ez az arány mindössze 1,5 %.

Hollandiában a szociális jóléti programokat is sokan veszik igénybe. A társadalomba való visszailleszkedést lehetővé tevő projektek 45 városban elérhetőek. Sok szerhasználó tart drogprevenciós előadást, vagy vesz részt más módon a drog elleni munkában. Amiből nálunk viszonylag kevés van, Hollandiában viszont sok, azok a bentlakásos rehabilitációs intézetek. Itt a detoxikáláson kívül elvonókúrán is részt lehet venni, illetve rehabilitációval kapcsolják össze az ellátást. Magyarországon jelenleg gyermek- és ifjúsági pszichiátriai bentlakásos intézet nincsen, így a fiatalok kezelése nem megoldott.

Az új kormány biztos, hogy szigorítani fog a szabályokon. Téglásy szerint: „azt a magát szimpla fogyasztónak nevező embert is a törvény szigorával kell büntetni, aki nem dílerkedik, de azért két-három embernek csak odaadja a kábítószert. Ezek a ’kis dílerek’ most a fogyasztó álarca mögé bújva az elterelésen keresztül kicsúsznak a törvény kezei közül”. Ami még biztos, hogy a 2011 második felében kidolgozásra kerülő új stratégia a „családokat állítja a középpontba”, és már az általános iskola alsó tagozatában is számítani lehet arra, hogy gyermekünk drogprevenciós előadásokat fog hallgatni.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.