Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér Biztonság és bizalom
2011. február 08., kedd 00:00

Biztonság és bizalom

Írta:  Zámbó Eszter

A természetes szüléssel kapcsolatos generációs tudást már sem anyáink, sem nagyanyáink nem tudják átadni, hiszen Magyarországon már több mint fél évszázada a kórházba lettek „száműzve” a szülő nők. Ezzel persze semmi gond nem lenne, ha ez nem jelentette volna az anyaközpontúság helyébe lépő medikalizáltságot, illetve a választási lehetőségek jogi akadályát.


Otthonszülés – nem csak otthon
Ahogy a természetes gyógymódok, úgy a hagyományos szülés felé is visszafordulnak azok, akik békés szülésre vágynak vagy elegük van az orvos lobbiból. Ma már számtalan lehetőséggel lehetne élni, amelyek segítségével a szülés otthonosabbá, személyközpontúvá válna, de ennek sok esetben intézményi és szabályozási akadálya van. Pedig, amíg az az újszülött életét nem kockáztatja, az anyának joga van eldöntenie, hogy hol és milyen módon szeretné világra hozni gyermekét. A steril környezet, a komplikációk gyors orvosolása biztonságossá teszi a kórházi szülést, azonban a többágyas szülőszobák és kórtermek, a túlterhelt szakemberek, az általános fekvő pozíció és még jó néhány dolog megnehezítheti azt. Pedig már nálunk is léteznek olyan kórházak, amelyek alternatív lehetőségeket kínálnak, mint például a bordásfal, medence, labda használata, illetve a testhelyzetek szabad változtatása. Ez azonban még nem megszokott nálunk, hiszen a hazai kórházak közül csak alig néhány kínál valóban családközpontú, rutin beavatkozások nélküli háborítatlan szülésre lehetőséget, így érthető, ha egyre többen az otthonukat választják, tartják biztonságosabbnak. Fontos lenne a baba és mama szempontjából is a szülésélmény megfelelő kezelése. Dr. Balázs János, gyermek-, és felnőtt pszichiáter elmondta, hogy a császármetszéssel világra jött gyermekeknek sokkal kisebb a stressztűrő képességük. „Ennek is megvan az egzakt oka. A normál szülés esetén a magzat feje a kitolási szakaszban nyomás alá kerül, és a felszabaduló oxytocin felkészíti a szülési traumára, amennyiben stressz ellenes anyagok képződnek ennek hatására. Ez a hatás elmarad császármetszés esetén.” Az édesanya körüli támogatók, segítők pedig például a posztpartum, azaz a szülés utáni depresszió megelőzésében játszhatnak szerepet.

Hová  tűntek a bábák?
Magyarországon az 1940-es évek végéig a bábák által kísért otthonszülés aránya 90% volt. A bábaság intézménye 1951-ben szűnt meg, és ekkor született az a törvény is, hogy mindenkinek orvosi felügyelet mellett, kórházban kell szülnie. Novák Julianna dúla, a MODULE (Magyarországi Dúlák Egyesülete) egyik alapító tagja, a szülés körüli segítők fontosságáról mesélt:
„Magyarországon jelenleg a várandósságot, a szülést és a gyermekágyas időszak teljes folyamatát nem kíséri végig egyetlen személy. A védőnő a várandósság idején, illetve a gyermekágyas időszakban foglalkozik az anyákkal, a szülést pedig többnyire olyan szülésznő vezeti le, akinek se az előtte, se az azután történtekről nincs közvetlen tapasztalata. A szülészorvos a havonta esedékes vizsgálatokon pár percig találkozik az anyával, és többnyire a manuális vizsgálat és a laborleletek eredménye fontos a számára. A szülésnél pedig többnyire csak a kitolási szakaszban van jelen. Ráadásul a kórházi személyzet nagyon túlterhelt, legjobb szándéka ellenére sem tud az adminisztratív feladatok mellett még a szülő nők lelkiállapotával is foglalkozni. Természetes, beavatkozások nélküli szülést pedig a mai szakemberek szinte már nem is láttak.”

Emiatt a dúlák pótolhatják azt a hiányt, amit a rendszer szétzilálása okozott?
Régebben a nagycsaládok együttélése idején a szülő nőt a bába felügyelete mellett tapasztalt nők, asszonytársi segítők (édesanya, nővér, sógornő, barátnő, szomszédasszony) kísérték és gondoskodtak róla. Ezeknek a közösségeknek a széthullásával, a rokoni, szomszédsági kapcsolatok gyengülésével és a szülések kórházba helyezésével megszakadt az átadási lánc, melynek során az ősi, természetes közösségi tudást és tapasztalatot a generációk egymásra hagyományozták, és a folytonosság fenntartásával nyújtottak nagy jelentőségű társas támaszt egymásnak. A kórházban többnyire idegenek és ismeretlen környezet veszi körül a nőket, nem csoda, ha a szorongásuk mértéke az egekbe szökik. A fiatal generációkba átöröklődik a félelem, miszerint a szülés borzalmas dolog, holott nem a szülés maga, hanem az ismeretlen közegből fakadó kiszolgáltatott helyzet az, amit nehéz kezelni. A dúlák, mint laikus, de tapasztalt és képzett segítők igény szerinti támaszt nyújtanak, és óriási szerepük van a folyamatos és személyre szabott információátadásban, lelki és fizikai támaszadásban, kiegészítve a kórházi szakemberek nyújtotta gondoskodást. A jövőbeli anyák sokszor nem hiszik el, hogy saját erejükből, természetes módon is képesek a babájukat világra hozni, mindenféle külső eszköz nélkül, akár otthon, akár intézményi keretek között szülnek. Természetesen szükség van annak tisztázására és írásbeli szabályozására, hogy ki a dúla, és mi az ő kompetenciája.

Milyen tapasztalatai vannak a nemzetközi hozzáállásról?
Németországban 20-30 éve kezdett újraéledni a bábaság intézménye. Ott a bábák összefogtak és szakértők által alátámasztott statisztikákkal érveltek a saját eredményeik mellett a törvényalkotók felé, mert felismerték, hogy csak így juthatnak előre. Nálunk sajnos még nagyon kevés azok száma, akik változást szeretnének és ezért tenni is hajlandóak, csak „boszorkányégetés” van… Hollandiában az orvosi és a bába szakma képviselői évente leülnek és az aktuális statisztikák és tendenciák figyelembe vételével eldöntik, hogy valamin szigorítani vagy lazítani kell. Például régebben az orvosok fél órát, a bábák pedig egy órát vártak a méhlepény megszületésére. Végül megegyeztek háromnegyed órában. Ez egy konszenzus volt, és most béke van. Nálunk meg, aki változást szeretne, csendben, féllegálisan vagy illegálisan tevékenykedik, valahogy nehezen alakul az összefogás.

Egy ember meghurcolása kellett ahhoz, hogy előtérbe kerüljön nálunk is az ügy. Április 1-jén lép életbe az új törvény az otthonszülésről. Mi a véleménye róla?
Az új jogszabály közigazgatási egyeztetés alatt van, és csak remélni tudom, hogy a merev kórházi gyakorlaton is lazítani fog. Végre valahára már lesz egy szabályozás. Ez nagy előrelépés, még ha nem is elégedettek vele teljes mértékben sem a kórházi, sem az otthoni szüléseket kísérő szakemberek. Sajnos nem esik szó a törvénytervezetben a független bábákról, illetve olyan szakmai megkötéseket tartalmaz, amelyeket nem tudom, hányan tudnak majd teljesíteni. Például azt írja elő, hogy csak az EU-ban végzett és két éves gyakorlatot igazolni tudó szülésznőknek és/vagy orvosoknak kell jelen lenniük az intézeten kívüli szülésen. Geréb Ágnesék tíz-húsz éves praxisát ki fogja elfogadni? Persze az teljesen evidens, hogy a rizikócsoportba tartozóknak inkább a kórházi körülmények javasoltak. Az új törvény azt is megszabja, hogy aki pl. előzetesen császármetszéssel szült, az nem szülhet otthon. Ezzel az a gond, hogy kórházi körülmények között a legtöbb helyen szinte esély sincs rá, hogy műtét utáni hüvelyi szülés történhessen, míg erre pl. Hollandiában 70% az esély.  Magyarországon eddig a szülészorvosok döntő többsége fittyet hányt az EU 2005-ös irányelveire és a WHO 1985-ös ajánlásaira is. Az, hogy végre születik egy jogszabály, mindenképpen pozitív, és jó lenne, ha ezzel a hazai szülészeti gyakorlatban a változások sora indulhatna el. Egy adott társadalomról nagyon sokat elárul, hogy hogyan bánik az érkezőkkel és a távozókkal.

A MODULE 2001-ben pont azért jött létre, hogy a kórházakban is elérhető legyen az a folyamatos társas támasz, ami korábban az otthonokban elérhető volt. Azóta szerte az országban a dúlák két-háromezer kórházi szülést kísérhettek végig. Miért vannak mégis ambivalens érzései a változásokkal kapcsolatban?
Eddig mindössze három kórházzal van írásos megállapodásunk és egyre több helyre bejutunk. Nagyszerű, hogy már kezdik felismerni a kórházakban, hogy az a szülő nő, aki a számára fontos hozzátartozóinak körében, érzelmi biztonságban tudhatja magát, valamint rendelkezik a kellő információval és önbizalommal, könnyebben és kevesebb komplikációval szül. Azonban még mindig vannak olyan szülészetek, ahová dúlát nem engednek be, vagy – miután a törvény ezt 1998 óta lehetővé teszi – csak egyetlen hozzátartozót. Ez rendszerint az apa, aki – első baba születése esetén – maga is tapasztalatlan, információra, támaszra szorul. Sokszor nagyon nehéz megélni azt, ami a kórházakban a szemléletbeli különbségből adódóan rendszerint rutinból történik. Leginkább a személyiségsértő megnyilvánulásokat vagy az anya és a baba alapvető emberi jogainak és a betegjogoknak a figyelmen kívül hagyását. A szülészorvosok és a szülésznők többsége nem kíséri, hanem vezeti a szülést: „Vegyen egy mély levegőt, szorítsa össze a száját, csukja be a szemét és nyomjon… Ne kiabáljon, mert elmegy máshová az erő!” – ezeket diktálják. De hát egy súlyemelő is kiad jó nagy hangot, ha felemel 200-300 kg-t! Az energiának valahol távoznia, és áramlania kell. A záróizmok törvénye, ha felül zárunk, akkor alul is zárulni fogunk. És ha felül nyitunk, alul is nyílni fogunk. Ez a megnyílás segíti a babát kifelé.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.