Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Háttér Társadalom bűnözés nélkül?
2010. január 14., csütörtök 00:00

Társadalom bűnözés nélkül?

Írta:  Dorosz Dávid


Társadalmi bűnmegelőzés. Szép kifejezés, a hallatán már szinte könnyek gyűlnek a szemünkbe; egy olyan országra gondolunk, ahol a hatóságok a civil szervezetekkel, tudósokkal karöltve már kiskortól kezdve azon ügyködnek, hogy a haza nagykorúvá vált polgárainak békés, nyugodt, bűnözésmentes életük legyen. Egy olyan ország, ahol nem az erőszak, az agresszió az előrejutás eszköze…


Az emberi együttélés kezdete óta létezik bűnözés; mindig akadtak olyan tagjai a társadalomnak, akik a közösen lefektetett játékszabályokat nem tartották be, súlyosan sértették a többiek érdekeit, vagyonát, az életét. Történelmünkre visszatekintve kijelenthető, hogy a bűnözésmentes társadalom nem más, mint üres légvár, puszta illúzió. Eleinte a bűnözéssel szembeni harcot a magánbosszú uralta, amelyet az abszolút államok kialakulásával az állam, mint büntetőhatalom gyakorlata váltott fel. Mindkét esetben igaz azonban, hogy a bűn elleni harcot a szankció irányította. Rosszat tettél? Akkor jön állam bácsi, és úgy a fejedre ver, hogy többé nem teszed (speciális prevenció), és Pistinek vagy Marinak sem lesz már kedve megpróbálni (generális prevenció). Ez a hozzáállás ideig-óráig egész jónak bizonyult: fenntartotta a kapitalista módon fejlődő társadalmak egyensúlyát, illetve kordában tartotta a „csőcseléket”. Persze, olyan kisebb furcsaságok előfordultak, mint a boszorkányégetések, illetve az állatok elleni büntetőperek, de semmi sem lehet tökéletes, ugye... A francia forradalommal kezdődően hangsúlyosan megjelenő emberi és polgári jogok ugyan nagymértékben finomítottak az eszközökön, sok hóhér maradt munka nélkül, de alapvetően megmaradt a felfogás, hogy a bűnmegelőzés elsősorban igazságszolgáltatási feladat, a bűnözés ellen bíróságokkal, vagy a rendőrséggel kell harcolni.

Az 1970-80-as évek ismét sok változást hoztak. Szociológiai kutatások egyre nyilvánvalóbbá tették, hogy a bűnözés egy sok összetevővel, szerteágazó okokkal rendelkező jelenség, amelyet egyoldalúan nem lehet megakadályozni, komplexen kell kezelni. Mivel az igazságszolgáltatás már akkor kap teret, amikor megtörtént a baj, csak utólagos, felszíni kezelésre képes. A társadalomnak sokkal komolyabban, sokkal előbb biztosítania kell azokat az eszközöket, amelyek a bűnözést az okainál, az eredeténél fogják meg. Különösen fontos ez az elmúlt évtizedekben jelentős problémává duzzadt speciális bűnözési területeken, mint például a fiatalkorúak bűnözése. Ez a felismerés természetesen lassan került be a döntéshozók tudatába. Végül megszületett a felismerés, hogy összetett, proaktív programokra, intézkedésekre van szükség a bűnözés okai elleni harchoz.

Hazánkban a rendszerváltás azonban alaposan megváltoztatta a helyzetet. A hirtelen tömegessé váló munkanélküliség, a kilátástalan életutak, az egyre terjedő rossz családi állapotok ideális hátteret teremtettek bizonyos bűnözési formák megjelenéséhez és elterjedéséhez. Eleinte a romló szociális, gazdasági helyzetnek köszönhetően a vagyon elleni bűncselekmények terén következett be egy robbanás. Ezzel szemben később, 1997 tájékától más bűncselekmények kezdtek elszaporodni. Mi volt ennek az oka? A nagy szabadsággal sajnálatos módon egyre jobban terjedtek a drogok, és folyamatosan magas volt az alkoholfogyasztás is. De ezek mind mellékes okoknak tűnhetnek az igazán nagy baj mellett: a változással széttörtek a társadalom addig is rossz állapotban, de azért még valamennyire működő keretei, közösségei: klubok, egyesületek, szervezetek ezrei szűntek meg. Ezek ugyan sokszor politikai céllal, töltettel működtek, de eközben „mellékesen” szervezték az emberek mindennapi közösségi életét. A külföldi tapasztalatok pedig egyértelműen mutatják, hogy amikor sokan, rövid idő alatt vesztik el állásukat, közösségüket, hátterüket, annak a a bűnözés területén is következményei vannak. Nem történt ez másképp nálunk sem.

Egy viszonylag hosszan tartókéslekedés után szerencsére a hazai vezető szervezeteknek, szakértőknek sikerült áttörést elérniük, és a politikai döntéshozók figyelmét felkelteni, hogy a megjelenő, terjedő új jelenségek, új megoldásokat követelnek. Ennek eredményeképpen született meg a 115/2003. (X. 28.) számú országgyűlési határozat, amely a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiájáról szól. A stratégia nem kisebb feladatot vállal magára, mint hogy kezelje az újonnan megjelenő problémákat, a tudomány legújabb eredményeit felhasználva választ találjon rájuk, és javítsa a „társadalom önvédelmi képességét”.  Lényeges hiányosságnak tekinti azt, hogy a társadalmi részvétel a bűnmegelőzés területén szinte elhanyagolható. Az igazságszolgáltatási, bűnüldözői, büntetés-végrehajtási szervezetek egyrészt a társadalomtól függetlenül, másrészt egymással is alig kooperálva működnek. Szintén kiemelt célként kezeli – a reparációt támogató új irányzatok hatására – az áldozatok és családjuk rehabilitációjának kérdését. Jelenleg, sajnos, ilyen téren nagyon kevés lehetősége van például egy nemi erőszakot elszenvedett nőnek. Pedig teljesen nyilvánvaló, hogy egy ilyen, vagy hasonló jellegű sérelem elszenvedése után jelentős időnek kell eltelnie, míg a testi, de főleg a lelki sérülések begyógyulnak. Ha egyáltalán begyógyulhatnak... Pedig hozzáértő szakértők, jól átgondolt programok segítségével ezeknek az eseteknek a nagy része komoly javulást lehetne elérni. Hiszen mindannyiunknak az a legfontosabb, hogy ezek az emberek teljes, töretlen személyiségként kerüljenek vissza a társadalomba és aktívan vegyenek részt a közösség életében.

Egy másik probléma a főleg a kisebb jelentőségű bűncselekmények (bagatell bűncselekméyek) kezelésében hasznos mediáció ritka alkalmazása. A mediáció lényege az elkövető és a sértett közti irányított párbeszéd,, amelynek során megismerhetik egymás álláspontját, motivációit, s az elkövet ő a sértettnek  valamilyen jóvátételt nyújt, az állam büntetőhatalmának „megkerülésével”. Ebben az államnak csak az szerepe, hogy egyfajta keretet, hátteret biztosít a mediációhoz, illetve annak teljes sikertelensége esetén valósan lefolytatja az eljárást a felelős fél ellen.

Másik nagyon fontos területe az új szemléletnek az elítéltek utógondozása. Az elmúlt évtizedekben nyilvánvalóvá vált, hogy a bűnelkövetők fogva tartása a megelőzés szempontjából szinte teljesen haszontalan eszköz, sőt, inkább a bűnözői karrier fejlődését segíti.- A javítás, integráció, mint a büntetés-végrehajtás idealizált célja alig tud megvalósulni. Szerencsére a tudomány még időben felismerte ezt a problémát, és gyakorlati programok sorával reagált rá: elindultak a börtönökben tartott visszailleszkedést segítő kurzusok, olyan rezsimek jöttek létre, ahol a szabadulás napjához egyre közelebb fokozatosan enyhébb felügyeletet, nagyobb önállóságot kapott az elítélt. Ma már hazánkban sem ritka, hogy a börtönökben iskolai oktatás, szakképzések sora igyekszik felkészíteni a bennlévőket a kinti világra. A rácsokon túl pedig civil és egyházi szervezetek sora végez hasonló utógondozó, segítő munkát (például a Váltósáv Alapítvány).

A nagy kérdés, hogy vajon mi, a társadalom tagjai felismerjük-e hogy a szigorú, a büntetéshez mereven ragaszkodó, megtorló büntetőpolitika ideje lejárt. Ehelyett egy olyan rendszert kellene felépítenünk, amely lehetőleg megelőzi a bűnelkövetést, ha pedig az mégis megtörtént, igyekszik az elkövető és a sértett viszonyában kezelni azt, igyekszik mindent megtenni, hogy a tettes visszailleszkedjen a társadalomba, s az elkövetőnek megadja az esélyt a javulásra, s nem bélyegez meg. Nézetem szerint ezt a lehetőséget - néhány nagyon súlyos bűncselekményt kivéve- majd’ minden elkövetőnek biztosítani kell.
Börtönök mindig lesznek, de nem mindegy, hogy kik, miért, és mennyien vannak benne…

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.