Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ember Magad ellen érdemes lázadni - interjú Müller Péter Sziámival
2010. augusztus 12., csütörtök 01:00

Magad ellen érdemes lázadni - interjú Müller Péter Sziámival

Írta:  Sós Eszter
„Én nem ilyennek képzeltem a rendet." – írta 1935-ben József Attila, és mintha negyvenöt évvel később mások is hasonlóképpen gondolkoztak volna, csak éppen cigarettafüstbe burkolt gitárhangokkal körítve tálalták mondandójukat. Ezt tette Müller Péter Sziámi is, először a ma már legendának számító URH zenekarban és a Kontroll Csoportban, majd később a Sziámiban, csak benne ilyesféleképpen fogalmazódott meg ugyanaz az érzés, mint egykoron a költőben: „Idegen vagy, aki valahogy itt rekedt /Csak félig meddig érted a híreket / Eszed, amit az agyad meghagyott / Nem gondolkozol, tehát nem vagy ott" (URH – Ismeretlen katona).

ember_mullerpeter

Első kérdésként engem igazából az érdekelne, hogy te mit tekintesz lázadásnak, és hogy lázadónak tartod-e önmagadat?

Nem a lázadás a kulcsszó. Hanem inkább mondjuk, bár azért ezek is eléggé lehasznált szavak, a függetlenség, a félelem nélküliség vagy a szabadság. Vagy talán még inkább a derű. A humor – nem, mint cinizmus vagy gúny -, hanem, mint derű. Derűsen kívül lenni a lázadáson.

Mennyire volt tudatos a tevékenységetek az URH-val és a Kontroll Csoporttal? Igazából a közös zenélésen volt a hangsúly, vagy nagyobb szerepet kapott az, hogy fricskát mutassatok a zeneiparnak és a pártvezetésnek?
Nem biztos, hogy evvel mindannyian egyformán voltunk, ritkán beszélgettünk ilyesmiről, annyira ideológia-uralta kor volt, hogy a jobb érzésűeknek inkább a spontaneitás esett jól, főleg a próbákon. Költőileg lakoztam a helyzetben, és drámailag fogtam fel. Máskor, más élethelyzetben persze gondolkoztam is, a zenélésbe inkább belefeledkezni volt jó. Lesz, ami lesz alapon. „Mintha a világ csak néhány hangra várna..." (Menyhárt Jenő).

Akadt-e valaha komolyabb gondotok a rendőrséggel a dalszövegeitek kapcsán, és befolyásolt-e ez titeket?
Akadt, de ez önmagában nem befolyásolt. Az olyasmi szövegek, mint pl. a „Besúgók és provokátorok" nem annyira a közvetlen élményből, inkább az országos közérzetből fakadtak. El-elvittek, meg-megfenyegettek, ilyesmi, de jól esett félni és röhögni.

Milyen szinten foglalkoztak az URH és a Kontroll Csoport dalai a politikával? Egyáltalán mennyire foglalkoztatta a fiatalokat akkoriban a politika? Inkább csak szórakoztak, koncerteket látogattak, vagy tudatos magatartás volt a részükről ezzel együtt a politizálás is?
Nincs politika. Sose volt. Az emberi szférában legalábbis nem így hívják. A rakenrollnak saját politikája, saját történelme, saját anarchiája, saját társadalma van. Ahány emberrel beszélgettem akkoriban, hála istennek, mind mást keresett a koncerteken, amire egyetlen gyűjtőszó van, amelyik szerintem is mindent felülír: a mámort. Ez a derű közeli rokona. Épp ezért, részemről tojok a politikára, az ideológiákra, a gazdaságra, a pszichológiára. És tojok a rakenrollra és az anarchiára is. Akkor is, amikor éppen a közepén vagyok, és látszólag lelkesen azt csinálom. Evvel soha, egy pillanatra se voltam másképp.

Hogyan jellemeznéd a nyolcvanas évek alkotói közegét?
Mindenhol, a mainstreamben és az undergroundban is, volt pár nagyon impulzív, nagyon gondolatgazdag, igazán melegszívű zseni. Velük jó volt lenni, a többiekkel pedig – mint bármikor, az ötvenes vagy a mostani, tízes években is – semmilyen, vagy éppenséggel rossz, szorongáskeltő. A nyolcvanas évek annyiból volt specifikus, hogy lett egy kis pezsgés, egy kis „hagy szóljon, lesz, ahogy lesz, okoz, amit okoz" hangulat, kedvünk lett a titkok kimondásához, kis vagánykodáshoz – és erre a zenélés adta a legjobb terepet.

Sok mindennel foglalkoztál. Ott volt a filmezés, és emellett megvolt a tanári, a rádiószerkesztő-riporteri és a cirkusz- és varietérendezői végzettséged. Miért pont mégis a zenélésben találtad meg akkoriban az önkifejezés lehetőségét?
Főleg amiatt, amit az előbb mondtam. Én azért igazából csak költő vagyok, azon belül is a bohóc fajtából, nem véletlen, hogy Weöres, Kormos voltak a mestereim és mentoraim. Van egy ilyen vonala a költészetnek, kb. úgy Villontól Nick Cave-ig és Kiss Tibiig, beleértve József Attilát is, és, mondjuk, Blake-et vagy Ady-t már nem annyira. Akkor úgy éreztem, az értelmes rockzenében van az élő költészet. Ez talán abból következett, amit Kemény István mond a Kedves ismeretlenben, hogy annyira nem tudtunk angolul, hogy azt hittük, az angol rock szövegek nagyon jók, és ezért nagyon jó szövegeket írtunk magyarul. Meg az is jó volt benne, hogy a koncerteken összejöttek az ismerősök, tehát a zenés házibuli, a barátkozás, dumálás, csajozás is sitty-sutty megoldódott.

A mai fiatalok tudják-e értelmezni szerinted az URH és a Kontroll Csoport dalait anélkül, hogy abban a korban éltek volna?
Akik akarják, tudhatják. Ha a Tao-t vagy a Bibliát megpróbálják, talán ebbe se törik bele a bicskájuk. De, ha bárkinek egzegétákra van szüksége, páran még élünk. Igaz, kevesen vagyunk, akik most is írunk új számokat, de azok talán most is ütnek annál a párszáz vagy párezer fiatalnál, akik ismerik őket, bár szerencsére a kizárólagos szólásszabadság nyolcvanas évekbeli terhe lekerült a pop-rockról. Nagy meglepetésemre például a szegény Bácsfi Diánáról szóló Sziámi számot többen hallgatták meg, mint az URH-t és a Kontrollt összesen, csak nem biztos, hogy mindenki tudta, hogy ugyanaz a fiú csinálta mindegyiket. A Kontroll Csoport tavalyi koncertjeire pedig nagyon sok fiatal jött el itthon is és New Yorkban is. Kiírtuk a szövegeket angolul – gondolom, értették és értelmezték valahogy.

A rendszerváltás mit jelentett akkor, és mit jelent ma a fiataloknak?
A mai fiataloknak remélem semmit, mert az igazán fiatalok akkortájt vagy utána születtek. Nekünk egyszerre jelentett elszabadulást és némi elembertelenedést.

Hogyan alakult át napjainkra a lázadás a nyolcvanas évekhez viszonyítva?
Nem tartom lényegesnek magát a lázadást. A szabadság látszólag jól alakult, de a belső szabadság, a szellemi önérzet katasztrofális állapotba került – remélem, csak átmenetileg.

Szerinted mi ellen érdemes, vagy lehet ma lázadni?
Magad ellen, mint bármikor.

Vannak ma még underground zenekarok? Mit képviselnek ezek ma?
Nincsenek. Aki még nem futott be, de szeretne, az nem underground és nem független, csak épp ezen a túltelített piacon (aminek köze nincs ahhoz, amiben érdemes létezni), nem elég jó vagy nincs szerencséje. De van azért néhány jó zenekar. Ha Magyarországon maradunk, az utolsó igazán figyelemre méltó dolog a Hiperkarma volt. A rengeteg elég jól zenélő, de bugyuta Kispál-klónról nincs mit beszélni. Nagyjából ez lett mára a mainstream, ami valamiért undergroundnak hívatja magát. És vannak kiváló kamaszok és kocsmai vagányok, akik zenét csinálnak, de bennük remélhetőleg nincs meg az az ambíció, hogy undergroundnak nevezzem őket, csak azért, mert egészséges módon szarnak az exportba.

Mintha azt várnák tőled, hogy évtizedeken keresztül ugyanazt a szerepet töltsd be, mint a nyolcvanas években. Sőt, mintha sokan valamifajta „árulónak" tekintenének, hogy polgári foglalkozásod van, és nem ott tartasz még mindig, hogy „Létezik egy ország, ahol minden rendbe' van, Minden úgy van, mint máshol, csak egy kicsit máshogyan" (URH – Katt). Ez egy generáció betegsége, hogy képtelenek változni a korral, és képtelenek elfogadni, ha más változik?
Most meg kéne védenem valamit? Nincs polgári foglalkozásom, ugyanaz a szabad ember vagyok, aki voltam. A Szigeten tb-zek, kedvességből megengedik, bár pár éve már kiszálltam. Nem ugyanott tartok, mért is tartanék ugyanott?! Senki a világon, akit ugyanaz a néhány betegesen-magyarosan irigy, beszorultan műfaj- és stílusfüggő hamis ideológiákba menekülő műlaza faszkalap bálványozva tisztel, nem tart ugyanott. Csak éppen őket szabad tisztelni, mert nem magyarok, vagy már nem élnek. Sebaj, „csak az olvassa...". Sok minden történt velem közben, amik jóval többet jelentettek holmi szerepeknél, és a kegyesebb napokon még mindig elég jó dalokat csinálok a haverokkal, és még mindig pincében, „underground". Aki pedig netán érteni és értelmezni akarja, az meg is hallgathatja őket. Meg néha azért a régieket is játsszuk, főleg az azóta meghalt Sziámi kolléga, Gasner János múlhatatlan számait, hogy nehogy elfelejtsék teljesen.

Média

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.