Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ember Hozzátenni a világhoz
2011. február 08., kedd 00:00

Hozzátenni a világhoz

Írta:  Sós Eszter

Van olyan ügy, amelynek mentén mintegy kétszáz médium, több tucat civil szervezet és nemzetközi reklámügynökségek képesek hatékonyan összefogni. Van olyan ügy, amelybe sokan viszonzást nem kérve fektetnek energiát, bízva abban, hogy munkájukkal hozzájárulhatnak a társadalmi szemléletváltáshoz. És van egy olyan szervezet, amely mindezt megálmodta, létrehozta, és hatékonyan össze is fogja. Ez a Médiaunió, amelynek tevékenységéről Hargitai Lillával, a szervezet ügyvezetőjével beszélgettünk.


Mi volt a célotok a Médiaunió megalapításával?
A Médiauniót három éve hoztuk létre azzal a céllal, hogy évente egy nagy, átfogó, társadalmi célú kampányt készítsünk az égisze alatt, ugyanis azt vettük észre, hogy Magyarországon a civil szervezetek nagyon kevés pénzt tudnak kommunikációra költeni, nincs tehát elég forrásuk ahhoz, hogy alaposan feldolgozzanak egy-egy fontos témát. Ezért azt gondoltuk, hogy a Médiaunió egyfajta összetartó és összekötő szerepet töltene be a médiumok és a civil szervezetek között. A gyakorlatban ez úgy történik, hogy minden évben egybegyűjtjük az érintett szervezeteket az adott témához kapcsolódóan, és megnézzük, milyen célok mentén tudnak megegyezni a média szereplőivel, akik biztosítják az ingyenes felületeket az éves kampányhoz. A civil szervezetek szakanyagaiból állítjuk össze a kommunikációs kampány tervét, a briefet, amelyet aztán egy pályázat, azaz tender formájában meghirdetünk a magyar és külföldi reklámügynökségek számára. Amelyik ügynökség elnyeri ezt a feladatot, az ingyen végzi a munkáját egy éven keresztül, de egyben ez egy óriási referencia is számára. Az alapító okiratunkat húsz médiaszereplő írta alá, azóta pedig több mint kétszáz médium csatlakozott a kezdeményezéshez a legkisebbektől egészen a legnagyobbakig. Nálunk nincs klasszikus médiaterv, hiszen a hirdetések ott jelennek meg, ahol az adott médium helyet ajánl fel nekünk. Itt nem az a lényeg, hogy egy hír ne jelenjen meg a versenytársnál, hanem pont azt szeretnénk elérni, hogy mindenhonnan ugyanaz az üzenet szóljon, ezáltal pedig minél több emberhez eljusson. Arra törekszünk, hogy a médiumok ne csak a hirdetésünket közöljék, hanem foglalkozzanak is a témával feldolgozott anyagokban. Gyakorlatilag minden évben egy márkát építünk. 2009-ben a Nincs De! márkát, 2010-ben pedig a Kerülj Közelebb!-et, amely rendhagyó módon 2011 elejére is átcsúszik. Mindig fáj a szívünk, amikor el kell őket engedni, de általában átadjuk a felépített brandet egy másik civil szervezetnek, akik viszik tovább a weboldalt és magát a gondolatot is. Az éves témákhoz kapcsolódó portáloknak a látogatottsága ugyanis többszázezerre nő a kampány végére, és nagyon fontos az érintettek számára is, hogy ez a bejáratott online felület tovább éljen.

Milyenek voltak a tavalyelőtti Nincs De! kampány tapasztalatai?
Nagyon nehéz dolgunk volt mind a négy témában (táplálkozás, mozgás, alkohol, dohányzás), hiszen mindet végig kellett vinnünk, éppen ezért több szakaszból állt, mint a Kerülj Közelebb! kampány. Azt a konkrét célt szerettük volna vele elérni, hogy ne minden ötödik, hanem minden negyedik ember gondolja azt, hogy tud tenni az egészségéért. Mindezt azért éreztük nagyon fontosnak, mert a felméréseinkből az derült ki, hogy Magyarországon a legtöbb ember úgy érzi, ő semmit nem változtathat ezen, nincs szerepe ebben, sőt, ez valójában az orvosok feladata.  Akárhogy is nevezzük ezt, de mi az öngondoskodást hirdettük a „rajtad is múlik” gondolattal, és ez az üzenet nagyon sokaknak erősen átjött. Ami nagyon meglepő számomra, hogy az ötvenen felüli korosztályt is sikeresen elértük, sőt az ő esetükben éreztük a legnagyobb attitűdváltást. Azt hiszem már önmagában ez sikerként könyvelhető el.

Hogyan zajlik a Kerülj közelebb! kampány, és milyen üzenetet kívántok általa közvetíteni?
Ha ismeretlen arcokkal jelentünk volna meg ősz elején, akkor senkinek nem tűnik fel a kampány, éppen ezért, az ügynökség javaslatára, hírességekkel kezdtünk: Görög Zitával, Bárdos Andrással és Kiss Tibivel. Most pedig már láthatóak azok a hirdetések, amelyekben a fogyatékkal élő szereplőink jelennek meg. Nem sajnálatot akarunk ébreszteni, hanem azt akarjuk hangsúlyozni, hogy ezek az emberek ugyanúgy vágynak a teljes életre, mint bármelyikünk. Igazból ők már megtanultak együtt élni azzal, hogy ők fogyatékosok, csak mi nem tudunk jól együtt élni velük. Tehát ez a kampány inkább a többségi társadalomnak szól. Fölerősítjük a hangját egy olyan csoportnak, amely nagyon nehezen kerül be a médiába. Ilyen értelemben pedig már sikerünk van, mert nagyon sok helyen megjelenünk, és erről a témáról beszélnek az emberek. Próbáltunk tartalmat rakni a kampány weboldalára is (www.keruljkozelebb.hu), ahol a négy szereplő élethelyzetének bemutatásán keresztül közelebb lehet kerülni az ő világukhoz. Van egy munkáltatók rovat, ahol minden témába vágó jogszabály megtalálható. Van egy oktatási blokkunk, ahová segédanyagokat teszünk fel a középiskolai tanároknak, és vannak filmek is, amelyek segítségével könnyebben meg tudják érteni az emberek, hogy például egy autista hogyan látja a világot. Kicsit úgy érzem, hogy attól függetlenül, hogy mekkora a fogyatékkal élők arányszáma a társadalomban, ehhez képest kevesen jelennek meg az utcán, és ez azt jelenti, hogy bezárjuk ezeket az embereket az otthonaikba, nem segítünk nekik abban, hogy a körülményeik dacára teljes életet élhessenek. A fő célunk az lenne, hogy a gazdasági hirdetésekben, a média más műsoraiban is megjelenjenek társadalmi problémák, és akkor talán nem is volna szükség Médiaunióra, de amíg ez nem így van, amíg maguknak a cégeknek sem jut eszébe, hogy egy hamburgert vagy sört fogyatékos emberek megjelenítésével is el lehetne adni, addig van feladatunk.

Elképzelhetőnek tartod Magyarországon ennek a szemléletnek az elterjedését?
Én azt hiszem, hogy vannak szakmai mítoszok, például hogy amikor megjelenik egy fogyatékkal élő egy reklámban, akkor az emberek automatikusan elkapcsolnak arról a csatornáról. Pedig ez nem igaz, ezt soha senki nem mutatta ki, nem igazolták kutatásokkal. Viszont egy-egy márka népszerűségét nagyon meg tudná dobni, ha a promóciójukban fogyatékkal élők is megjelennének. Nem értem miért nem mutatunk ilyen példát, hiszen ez nem jogi kérdés, egészen egyszerűen csak oda kellene figyelni erre a hirdetőknek. Az én magánvéleményem az, hogy a magyar társadalom bezárul, ahelyett, hogy kinyílna. Pont emiatt van nagyon nagy felelősségünk abban, hogy egy-egy problémára rávilágítsunk.

Neked mi a véleményed, mennyire sikeres Magyarországon a cégek társadalmi felelősségvállalása?
Egyáltalán nem az és szerintem ennek az az oka, hogy még mindig nagyok sok cég azt gondolja, hogy a társadalmi felelősségvállalás ugyanaz, mint a szponzoráció, és sokuknál nincs konkrét CSR stratégia. Abszolút nem tudják, hogyan lehetne ezt akár a saját javukra is használni.  Általában a cégek sport, kultúra és gyerekek témában adakoznak, és nem is gondolkoznak azon, hogy még rengeteg területen vannak rászorulók.

A ti munkátokkal hogyan tudtok ezen segíteni?
Azt tudjuk adni, ami nekünk van: a médiafelületeket és a munkát, amit mögé teszünk. Fel tudjuk hívni a figyelmet fontos dolgokra, és én abban reménykedem, hogy mindig van valaki, akinek a gondolkodásában valamit megváltoztatunk, és ha talán ő döntéshozó pozícióba kerül, akkor már másképp fogja látni a dolgokat. Nyilván ez évtizedekig tartó folyamat, de nem csak a végkimenetel a fontos, hanem az is, hogy hogyan tesszük mindezt, hogy hogyan épülnek be a pozitív üzenetek az emberek mindennapjaiba. Tizennyolc évesen egy hétig Finnországban laktam egy családnál, akik egyáltalán nem ettek sót. Ez nekem nagyon furcsa volt, és az ötödik nap után végre meg is mertem kérdezni tőlük, hogy miért táplálkoznak így, és azt mondták, hogy az ottani Médiaunióhoz hasonló szervezet csinált egy kampányt a sófogyasztás ártalmairól, és rájuk ez olyan hatással volt, hogy ők azóta egyáltalán nem használják az ételek ízesítésére. Ez nagy hatással volt rám, és akkor azt mondtam, hogy én is egy ilyen szervezetnél szeretnék dolgozni, amelyik valóban hatással van az emberek gondolkodására, életvitelére. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy ezt sikerült is elérnem.

Média

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.