Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ember "Megbolondulni nem kell"
2010. január 14., csütörtök 00:00

"Megbolondulni nem kell"

Írta:  Lesti Laura

ember_kovacsgaborProf. Dr. Kovács Gábor, egyetemi docens, a SOTE II. Gyermekklinika Hematológiai Osztályának osztályvezető főorvosa nem akarta megváltani a világot gyermekkorában, és Teréz anya szellemisége sem kerítette hatalmába. Környezete miatt választotta az orvosi szakmát, amelyet ma már tökéletes döntésnek tart. A nap, mint nap a daganatos gyermekek életminőségén dolgozó Doktor urat a munkájáról, illetve a felmerülő nehézségekről és az örömteli pillanatokról kérdeztem.


Milyen korú gyerekekkel foglalkozik elsősorban, és pontosan miből is áll az Ön munkája?
Kovács Gábor: Lévén gyerekklinikáról beszélünk, betegeink 0 és 18 év közöttiek minden esetben. Mindennapi feladataim közül elsődleges természetesen a betegellátás, ám emellett más egyéb kötelezettségeim is vannak. Mivel klinikánkon oktatási tevékenység is folyik, előadásokat tartok a magyar mellett német és angol nyelven mind az általános orvostanhallgatók, mind pedig a szakorvosi képzésben résztvevők számára. Emellett számos tudományos, illetve továbbképző ülésen (évente körülbelül 20-30) valamint hazai és külföldi konferencián veszek részt, melyeket kiemelten fontosnak tartok, hiszen a nemzetközi tapasztalatszerzés óriási segítséget jelenthet a közvetlen gyógyításban és a tudományos kutatások során is. És így el is érkeztünk a tudományos munkához. Az előbb említettek mellett szerteágazó kutatásokat is folytatok kollégáimmal együtt. Ezek fókuszálhatnak például a mellékhatások kiküszöbölésére, a különböző gyógyszerkészítmények által kiváltott eltérő egyéni reakciókra, vagy a betegségek szövődményeinek vizsgálatára. És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, a betegek rehabilitációjában is aktív szerepet vállalok. Alapítványok és civil szervezetek rendezvényein veszek részt és tartok előadásokat. A szülők számára fogadóórákat rendezek, melyeken részletesen tájékoztatom őket a gyermek betegségéről, gyógyulási esélyeiről. Ezen kívül az Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítvány aktív munkatársa és kuratóriumának tagja is vagyok. Az Alapítvány immáron 10 éve nyújt segítséget a daganatos gyermekek és családjaik számára. Munkánkon keresztül a kis betegek kirándulásokon, különböző foglalkozásokon vehetnek részt, míg a szülők számára szociális és jogi támogatást is próbálunk nyújtani. Mindennapjaim szerves részét képezi tehát a rehabilitációs folyamatban való részvétel is, mely sok esetben egész egyszerűen az anyagi források felkutatását is jelentheti.

ember_kovacsgabor_faltumistvanÖn nap, mint nap közvetlenül találkozik rendkívül súlyos állapotban lévő betegekkel. Sikerül-e elválasztania a magánéletét a hivatásától, illetve hogyan tudja feldolgozni a munkája során tapasztalt tragédiákat?
Kovács Gábor: Először is nagyon fontosnak tartom, hogy az ember kellő időt szenteljen önmagának, legyen lehetősége a testi és lelki kikapcsolódásra, szórakozásra. Természetesen nem lehet nem tudomásul venni, hogy az osztályunkra kerülő betegek 20-30%-a meghal; ezzel szembesül az orvos és az ápoló is egyaránt. Ugyanakkor nem szabad, hogy teljesen ez kösse le minden gondolatunkat. Az együttsírás igen rossz pszichológia, így nem is vezethet eredményre a gyógyulást illetően. Munkánk során minden esetben a maximális szakmai tudásunkra van szükség, így nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy egy-egy tragikus élmény esetleg rányomja bélyegét egy másik beteg kezelésére is. A veszteségeket fel kell tudni dolgozni, hiszen a következő generációt is gyógyítanunk kell legjobb tudásunk szerint. Megbolondulni tehát nem kell, nem szabad. Természetesen ez sokszor egyáltalán nem megy könnyen. Nagy hangsúlyt kell fektetni tehát a személyzet rehabilitációjára is. Elmondhatjuk, hogy a legnehezebb feladata a nővéreknek van, őket éri a legnagyobb pszichés terhelés, hiszen ők élnek együtt leginkább a daganatos betegekkel. Nagyon fontos, hogy együtt szervezzünk programokat, kirándulásokat, baráti összejöveteleket, melyek elősegítik a lelki megnyugvást. Illetve nem szabad megfeledkeznünk arról a tényről, hogy a daganatos gyerekek 80%-a meggyógyul! Természetesen az ilyen gyógyult gyerekek adják a legtöbb pozitív energiát a többi betegnek, továbbá az ápoló személyzetnek is egyaránt. Munkánk rettentő fontos, mindenkinek tisztában kell lennie azzal a ténnyel, hogy a kezelések nélkül nem lenne esély a túlélésre. Ha ennek tudatában vagyunk, akkor a gyógyult gyerekektől hihetetlenül sok erőt kaphatunk.

Hogyan lehet egy daganatos gyermeket, illetve az érintett családot átsegíteni a betegségen és annak következményei? Személyes tapasztalatai alapján mit gondol, mennyire vannak tisztában a gyerekek saját állapotukkal?
Kovács Gábor: A szülő minden esetben pontosan ismeri a gyermek állapotát és tud a gyógyulási esélyekről is. Az általában véve jónak mondható gyógyulási eredmények óriási erőt adnak a beteg gyermekek családjának, így szerencsére nagyrészt igen hamar sikerül alkalmazkodniuk a megváltozott körülményekhez és visszatérniük a hétköznapi, derűs életbe. Ennek kiemelkedően fontos szerepe van, hiszen egy daganatos gyermek nem láthatja a kétségbeesést környezetén. Emellett természetesen megfelelően felkészült szakmai személyzet is gondoskodik a gyermekekről és családjukról. Pedagógusok és gyógypedagógusok járnak a kórházakba, hogy a kicsiknek például kézműves foglalkozásokat, a nagyobbaknak pedig a tanrendnek megfelelő iskolai órákat tartsanak. Nagy szerepe van a pszichológus jelenlétének is, aki sok esetben nem pusztán a daganatos beteggel, hanem inkább a családdal, például az egészséges testvérrel foglalkozik, hiszen nekik is nagy szükségük van a lelki egyensúly megőrzésére, visszaállítására.
Ami a gyerekek betegségtudatát illeti, általában véve elmondhatjuk, hogy minél idősebb egy páciens, annál inkább tisztában van helyzete súlyosságával, annál pontosabban ismeri betegségét. 15-17 éves korban már sokszor előfordul a halálfélelemből adódó pánik vagy szorongás. A halálfélelmükről ugyanakkor csak nagyon kevés esetben beszélnek, sokkal, inkább játékokkal, tesztekkel lehet lemérni a lelkiállapot, vagy a félelem fokának változásait. A daganatos gyerekek is szeretnek mosolyogni, derűs és vidám életet élni, így lelkiállapotukat a kétségbeesés helyett a bizakodás uralja.

Ha segíteni szeretne a daganatos gyermekeken:
EGYÜTT A DAGANATOS GYERMEKEKÉRT - kiemelkedően közhasznú – ALAPÍTVÁNY
Adószám: 18356076-1-03

Bankszámlaszám: K&H Bank 10400621-06201821-00000000

Média

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.