Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ember Börtönbe zárt méltóság
2010. november 19., péntek 00:00

Börtönbe zárt méltóság

Írta:  Kertész Anna

Carlos Alvarez Osorio atya életútja nem mindennapi. Tizenkilenc évesen New Orleansban kutatta a delta blues gyökereit, később Amerikában teológiát tanult, és bár az egész világ megnyílt előtte, ő mégis a lehető legzártabb helyen találta meg hivatását; a perui börtönök világában. Több mint harminc éve segíti a rászorulókat a fogdákban, küzd az emberi méltóság elismeréséért az országban és ápolja Hubert Lanssiers atya szellemi örökségét. Életében először látogatott hazánkba másfél hétre a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség meghívására, hogy megossza gondolatait a börtönökben tapasztalható nehézségekről és az emberi méltóság védelméről.

ember_alvarez


Miből áll egészen pontosan a munkád Peruban?

Több mint harminc éve kezdtem meg a munkámat a perui börtönökben, mert akkoriban rengeteg erőszakos támadás érte a fogdákban élőket. Borzasztó körülmények között éltek az elítéltek, nem volt elég víz, vagy élelem, gyakran hárman-négyen osztoztak egy pár négyzetméteres cellán. Éppen ezért erős drogokat kaptak a rabok legálisan, hogy ne lázongjanak. Eldöntöttük, hogy megmutatjuk nekik, hogyan őrizhetik meg az emberi méltóságukat ilyen lehetetlen körülmények között is. Rávezettük őket, hogy ha nem ismerik a jogaikat, akkor rabszolgák lesznek, kiszolgáltatva a gyakran korrupt igazságszolgáltatási rendszernek. Ugyanígy cselekedtünk a hatóságokkal szemben is. Elmagyaráztuk nekik, hogy felelősek a börtönben élők egészségéért, tiszteletben kell tartaniuk és erősíteniük kell az emberi méltóságukat, hiszen enélkül képtelenek lesznek visszatérni a társadalomba. Amikor beindítottuk a munkaprogramunkat, érezhetően változott a rabok hozzáállása a mindennapokhoz és önmagukhoz is. Azáltal, hogy hasznossá válhattak egy közösség számára elkezdték ismét tisztelni egymást, csökkent a feszültség és az erőszak köreikben.

Hogyan alakítja át a rabok viselkedését a munkaterápia?

Közel háromezer elítélt dolgozik jelenleg a kerámia részlegünkön a börtönben. Amikor kézhez kapnak egy üres formát, elkezdik azt megtölteni tartalommal. Ehhez szükséges, hogy befelé forduljanak, elcsendesedjenek, töltődjenek és gondolkozzanak. És amikor ebből valami gyönyörű tárgy alakul ki a végén, egyszerűen képtelenek betelni az eredménnyel. Üdvözülnek a munka által, és ismét képessé válnak rá, hogy megéljék a boldogságot a zárt körülmények ellenére is. Gyakran el is sírják magukat, amikor ezek a számukra eddig ismeretlen érzések a felszínre kerülnek. A legtöbben közülük az utcán nőttek fel, utcagyerekek voltak család és szeretet nélkül, nem voltak példaképeik és már korán megtanulták az utca kegyetlen szabályait. Egész életükben rá voltak kényszerítve, hogy harcoljanak a túlélésért és a börtön csak még koncentráltabban erősítette meg ezt a viselkedésformát bennük. A másik fontos következmény, hogy a rabok a munkájukért cserébe meg tudnak spórolni egy kis pénzt a kint lévő családtagok számára. A foglalkozások során pedig szakmai képzettséget is kapnak, ami reményt ad nekik az újrakezdéshez.

És a munkaterápia hatására képesek lemondani az elítéltek a drogokról?

Ez egy nehéz folyamat. A börtönöket is drog-kartellek uralják, amik felügyelik a belső kereskedelmet is. Nem vehetjük fel velük a harcot. Mi csak annyit tehetünk, hogy egy másik lehetőséget kínálunk a rabok számára, amit általában el is fogadnak. Mert abban a pillanatban, hogy megbízol valakiben, akiben korábban soha senki nem bízott, és akinek soha semmije sem volt, megváltozik és önmagára is másképpen tekint majd.

Miért csinálod mindezt?

Még a hippi korszak idején indultam útnak Peruból Amerikába. Ez az időszak a fiatalok számára az igazi útkeresést jelentette, mindenki vándorolt. Én is kerestem valamit, bár fogalmam sem volt róla, hogy mit is pontosan. Aztán beiratkoztam egy egyetemre, érezni akartam a zenét, a művészetet, az irodalmat és mindent megtapasztalni, amit lehet. Mégsem voltam boldog. Egy napon, amikor New Orleansban jártam éjszaka az utcákat és zenészekkel készítettem interjúkat, egy kapualjban megláttam rengeteg idősebb nőt és férfit a földön feküdni. Mivel akkoriban a munkámból kifolyólag főként éjszaka éltem az életem, rengeteg hajléktalannal, prostituálttal, drogossal és szegénnyel találkoztam. Tizenkilenc évesen feltettem azt az egyszerű kérdést, hogy ezekkel az emberekkel miért nem foglalkozik senki? Leültem hát közéjük és meghallgattam a történeteiket. Mindvégig azt éreztem, hogy nagyon magányosak, és nekem, aki mindent megtalált az életben, amit keresett, az a feladatom, hogy segítsek rajtuk, ahogyan tudok. Úgy gondoltam, ha papnak megyek, akkor tudok a legjobban segíteni azokon, akiknek nem adatott meg annyi lehetőség, mint nekem. Visszamentem Peruba és befejeztem a teológiai tanulmányaimat. Időközben éreztem, hogy nem akarok hivatásszerűen pappá válni, egyszerűen csak harcolni akarok azokért a rászorulókért, akiknek nincsenek jogaik és akik elvesztették emberi méltóságukat. Találkoztam Hubert Lanssiers atyával, aki már évek óta foglalkozott a börtönben élőkkel. Csodálatos embert ismertem meg a személyében, hihetetlen élettapasztalattal és bölcsességgel. Belgiumból menekült el a második világháború idején, miután a náci katonák meggyilkolták a családját. Később teológiát tanult Franciaországban, Japánban és még Vietnámban is harcolt. Azt vallotta, hogy az emberek annyi szörnyűséget képesek egymás ellen elkövetni, hogy a mi feladatunk visszaadni a megtévelyedett rászorulók emberi méltóságát és önmagukba vetett hitét.

Mi tartasz a legnagyobb emberi jogi problémának ma, Peruban?

Azt hiszem az emberek gondolkodásmódját és hozzáállását egymáshoz. Nem akarjuk látni a problémákat, mert önzők vagyunk. Az emberi jogi filozófiát pedig igyekszünk politikai síkra terelni. Vagyis játszunk a saját hatalmunkkal.

Elismeri és támogatja a munkádat a perui kormány?

A politikai kultúra egyre jobbá válik Peruban. Rengeteg területen kell még fejlődnünk, hiszen a korrupció hatalmas problémát jelent a mi munkánkban is, de úgy látom, hogy az elmúlt években sikerült eredményeket elérni ezen a területen is. Ahhoz hogy megtanuljuk, hogyan válhatunk jobb országgá, még időre van szükségünk. De legalább már tanulunk…

Média

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.