Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ébresztő Mindennapi kínzások - a Female Genitale Mutilation
2010. július 15., csütörtök 01:00

Mindennapi kínzások - a Female Genitale Mutilation

Írta:  Schriffert Ádám
Az UNICEF jelentése szerint a Földön körülbelül 114 millió nő szenvedte el a nemi szervének csonkításátn, vagy orvosi nyelven: a circumcisiót (a nemzetközi sajtóban ismertebb az FGM rövidítés vagy a Female Genitale Mutilation kifejezés). Évente két-, két és fél millió nő, illetve fiatal lány nemi szervét csonkítják meg a világon, és a nők ebből fakadó szexuális elnyomása nemcsak az afrikai országokban, illetve az iszlám világban, de a bevándorlás miatt Európában is előfordul. Sokan azonnal az iszlámot vádolják a kegyetlen beavatkozás előírása miatt, noha a Koránban erre nincs utalás. A circumcisio szokása feltehetően Egyiptomból származik, már az ie. V. századból származó múmiákon is felfedezték ilyen beavatkozás nyomait.
 

ebreszto_fgm

Jelen írásom elsősorban az afrikai kontinensre összpontosít, ahol az FGM aránya igen magas - és valóban, a muszlim országok élen járnak ebben. A női nemi szerv megcsonkítása vagy körülmetélése huszonnyolc afrikai országot, és Európában több fejlett demokráciát érint, de az USÁ-ban, Kanadában, Ausztráliában (leginkább ott, ahol magas az afrikai és a közel-keleti bevándorlók aránya), Indonéziában és Indiában is mindennapos. A Population Reference Bureau 2010-es tanulmánya szerint a körülmetélt nők társadalmon belüli aránya Szomáliában (~92-94%), Szudánban (~96-98%), Dzsibutiban (93-95%), Maliban (~91-93%), Guineában (~93%) és Egyiptomban (~90-88%) a legmagasabb, de szorosan követi őket Gambia, Etiópia és Tanzánia, viszont ötven százaléknál alacsonyabb az arány Kenyában és Elefántcsontparton. Noha egyes, a lakosság többségét tekintve muszlim országokban az FGM gyakorisága kiugró, mégsem állja meg a helyét egyértelműen a vallási törésvonal, hiszen például Sierra Leonéban is kiemelkedően magas (~94%) a megcsonkított nők aránya, csakúgy, mint Burkina Fasoban (~76%), míg az iszlám dominanciájú Nigerben a szám meglehetősen alacsony (~2-3%). Továbbá érdekes jelenség, hogy egyes helyeken a keresztények és a természetvallást követők a beavatkozás drasztikusabb formáját választják, míg a muszlimok az egyébként ugyancsak fájdalmas, de lényegesen enyhébb csikló-eltávolítást.

A város-vidék törésvonal annál inkább bizonyítható: vidéken ugyanis, ahol a szokások erősebben élnek, szinte az összes afrikai országban elterjedtebb a beavatkozás, mint a városokban. Sokszor az állami törvények tiltása sem szab: Egyiptomban, Dzsibutiban, Etiópiában, Burkina Fasóban és Guineában például büntetőjogilag szankcionálják a női circumcisiót, míg Szomáliában és Szudánban a beavatkozás legális. 2003-ban, az Afrikai Unió második csúcsán határoztak arról, hogy az FGM-et fel kell számolni. A megállapodást huszonöt ország ratifikálta is, a megvalósítás azonban elmaradt.

A vallást tehát nem tekinthetjük egyértelműen bűnbaknak, illetve a tiltó törvények sem orvosolják a problémát; a hatósági fellépés intenzitásának növelése és a korrupció elleni küzdelem azonban mindenképp fontos. Mindazonáltal a jelenségnek több komponense van, így kicsit mélyebbre kell ásnunk. Elmondható, hogy az egyes népek kultúrájának eltörölhetetlen része lenne az FGM? Milyen megfontolásból jött létre ez a tradíció? Kézenfekvő a válasz: a férfiak dominanciáján alapuló társadalmakban jellemző a módszer alkalmazása. A női nemi szerv megcsonkításának célja a lányok házasságkötésig tartó szüzességének biztosítása, és az asszonyok szexuális életének a férj által történő uralása. Sokszor az FGM elvégzésének anyagi okai vannak: a családok attól tartanak, hogy e beavatkozás nélkül nem tudják jó pénzért férjhez adni a lányukat. A szülők ezért rendre elvégeztetik a leánygyermekeken a csonkítást. Egyes társadalmakban a mai napig elképesztő hiedelmek élnek: vannak férfiak, akik úgy hiszik, a csiklójukat megtartó nők puszta érintésétől elpusztul a gabona, sokan hiszik, hogyha nem vágják le a csiklót, az utóbb olyan hosszúra nő, mint egy kígyó, és álmukban megfojtja őket.

A “műtét” után a vaginát bevarrják, csak egy szűk nyílást hagynak a későbbi nemi életre, a menstruáció által okozott nedvek és a vizelet eltávozására. A sebet gyógyteákkal, hamuval, állati ürülékkel és egyéb „varázsszerekkel” kezelik, utána a kislányok lábát negyven napig bokától combtőig szorosan összekötik. Amikor a leányt férjhez adják, az újdonsült férjnek jogában áll a nászéjszakán késsel “vágni utat” a feleségén. Később a szülést  megelőzően felvágják a varratot, majd a gyermek világra jövetele után nem sokkal ismét összevarrják. Ezt annyiszor ismétlik meg, ahányszor szül az asszony. A WHO a circumcisiót, illetve a női nemi szervek csonkítását négy típusba sorolja: I. a csikló részleges vagy teljes kimetszése (clitoridectomia), II. clitoridectomia és a kisajkak részleges vagy teljes eltávolítása, III. clitoridectomia, a kisajkak teljes eltávolítása, a nagyajkak kimetszése és a maradékuk újraegyesítése, illetve közelítése, új hüvelybemenet képzéssel és IV. a kimetszés egyéb formái, égetés és a külső genitáliák manipulációja. Sok esetben csak a szerencsés véletlenen múlik, hogy nem torkollik tragédiába a beavatkozás, ugyanis a lelki trauma mellett általánosak a fiziológiás komplikációk és szövődmények: vérmérgezés, hüvely- és méhfertőzés, ciszta, tályog, menstruációs zavar és fájdalmas közösülés egy életen át. Sok esetben ezek egyenes következménye a meddőség is, ami tovább nehezíti az asszonyok sorsát. Ezért ugyanis gyakran brutális megtorlás jár, sőt, sokszor a férjek egyszerűen lecserélik a szülni nem képes asszonyokat.

Az impotensnek bizonyuló tiltó törvényeken túl számos formája lehet a nemi csonkítás megakadályozásának.   A legfontosabb a tájékoztatás, hiszen a hagyományos afrikai vidéki társadalmakban nincsenek tisztában a beavatkozás veszélyeivel, a fent említett kockázatokkal. A WHO és számos civil szervezet elsősorban erre helyezi a hangsúlyt, hiszen így politikai feszültség keltése nélkül lehet hatalmas eredményeket elérni. Az Európai Unió családon belüli erőszaknak tekinti az FGM-et, a belga elnökség még akciótervet is ígért a probléma kezelésére. A legsikeresebb, ugyanakkor a legnehezebb lépés az afrikai nők társadalmi, szociális és gazdasági helyzetének átfogó javítása lenne. A legnagyobb gond ugyanis, hogy rendszerint teljes erkölcsi és anyagi függésben élnek a nők, nincs lehetőségük a tanulásra, a politikai vagy a közösségi vélemény-nyilvánításra, netán egy saját vállalkozás beindítására. A nők függetlenségének növelése számos egyéb problémát orvosolhatna a csonkításon túl, így a nemi erőszakról szóló statisztikákban is jelentős javulást lehetne elérni.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.