Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ébresztő Szabadabb vizeken
2010. február 18., csütörtök 00:00

Szabadabb vizeken

Írta:  Lesti Laura

2006. január elsején egy egészen új csoport tűnt fel Európa és a világ politikai térképén. Ekkor jegyezték be ugyanis Svédországban azt az azóta világhírre, és nem utolsó sorban politikai hatalomra szert tett úgynevezett Kalózpártot, mely elsődleges és majdhogynem kizárólagos céljaként a szerzői jogok teljes reformját, a letöltés szabadságát tűzte zászlajára. De vajon itt valóban pusztán ennyiről lenne szó? Valóban elég az ingyenes és legális letöltésért való kampányolás ahhoz, hogy ma két képviselőjük is helyet kapjon az európai törvényhozásban? Vajon ez a „fiatalos hóbort" elég ahhoz, hogy a Párt 2%-ot tudjon elérni a németországi szövetségi választásokon? Azt hiszem, jobban a felszín alá kell tekintenünk ahhoz, hogy felfedjük és valóban megértsük e fiatal szervezetek hirtelen jött politikai sikereit.

ebreszto_kalozpartA kalózpártok világhódító útja 2006 elején Svédországban indult, amikor hivatalosan is bejegyezték az azóta nemzetközivé vált szervezet első tagját. Szinte hihetetlen, hogy az eltelt időben a skandináv Piratpartiet az ország harmadik legnagyobb politikai pártjává nőtte ki magát, ami tagjainak számát illeti. Alapító okiratuk szerint a szerzői jogok és a szabadalmi kérdésekkel kapcsolatos szabályozások teljes reformja mellett a magánélethez való jog megerősítéséért küzdenek mind az internetes szférában, mind pedig a mindennapi életben. Továbbá zászlajukra tűztek egy nagyon jól csengő, ám kissé talán megfoghatatlan célt is: legyenek áttekinthetőek, sokkal jobban átláthatóak a kormányzati intézmények (azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy nem ők az elsők és egyetlenek, akikben ez felmerült). A kalózok véleménye szerint az állam egy igen kényes területet próbál jogszabályokkal korlátozni, mivel a fájlcserélő rendszerek napjainkra a kulturális értékek fontos hordozóivá váltak. A kultúrához pedig igenis joga van mindenkinek szabadon hozzáférni. Így az internetes letöltéseket nem korlátozni kell, hanem éppen ellenkezőleg, támogatni kellene e törekvéseket.

A brit kalózpárt szerint a kultúrához való szabad hozzáférés korlátozása a szólásszabadság egyetemes intézményét sérti. Ha ugyanis valakinek kizárólagos jogokat adunk arra, hogy pénzért terjesszen bizonyos tartalmakat, akkor ez akár a szólásszabadság egyfajta megcsorbításához is elvezethet. Véleményük szerint különös hangsúlyt kell fektetni a fiatalok kulturális nevelésére, amiben egyre növekvő szerepe van az internetnek, így a fájlcserélő programoknak is. Az internetes hozzáférés korlátozása tehát a fiatalok szellemi gyarapodásának szab gátat.

Ezek után talán nem meglepő, hogy a pirátok eredeti programja annyira sikeresnek és népszerűnek bizonyult, hogy sorra alakultak a svédhez hasonló kalózpártok Európa szinte minden országában, de még Chilében, az USA-ban és Új-Zélandon is. Hazánkban még nincsen hivatalosan bejegyzett szervezetük, ám a mozgalom szellemiségét részben átvette a Lehet Más a Politika (LMP), így ha nem is 100%-osan, de mi is részesei lettünk a legújabb politikai divatnak.

Miért is tekinthető tehát többnek a fenti mozgalom egy múló hóbortnál? 
Úgy tűnik, ez lett korunk új, fiatalos témája, valami olyasmi, ami, ha más formában is, de hangulatát tekintve a hatvanas évek diáklázadásait idézi. Minden kor fiatal generációjának szüksége van egy olyan világmegváltó gondolatra, amiért csoporthoz tartozhat, lázadhat, kitűnhet az idősebb generációból. Olyan eszméket értek ezalatt, mint például a demokráciáért, vagy a szólásszabadságért való kiállás, a hippik béketüntetései, stb. Ez a fiatalság természete. Ugyanakkor napjainkban kevés ideológia mentén szerveződő közösség él, mi már nem akarjuk alapjaiban megváltoztatni a fennálló társadalmi rendszert. Már elmondhatjuk a véleményünket bárkinek, bármiről; illetve bármilyen zene szólhat laptopunkból. Nem igazán van tehát mi ellen lázadni. Az olyan mai problémák, mint a szegénység, a társadalmi esélyegyenlőtlenség, nem képeznek valódi összetartó erőt. Úgy tűnik, hogy a kalózpártok az így keletkezett űrt hivatottak részben betölteni. Programjukat értelmezhetjük a társadalmi korlátok elleni lázadásként, amely eszme egyértelműen közösségformáló erőként hat a fiatal generáció életében. A letöltés szabadsága mögött több van, mint egy internetes szokás reformjának igénye. A fenti kifejezés képes egy teljes szubkultúra életérzésének, ars poeticájának kifejezésére. Annak a szubkultúrának a szellemiségét hordozza ez a pár szó, mely az elérhető legnagyobb személyes szabadságra, a társadalmi ellenőrzéstől való teljes mentességre törekszik, egyfajta új erőként a politikai életben.

Érdekes megfigyelnünk azt is, hogy a politikából való kiábrándultság miként hozza létre, illetve erősíti a két ellentétes pólusát. A közelmúltban Európában több helyen is megerősödtek, vagy éppen erősödni látszanak a jobboldali, így inkább rendpárti szerveződések. A kalózpártok feltétlen szabadságot hirdető programjukkal éppen erre kínálnak egy alternatívát. Aki tehát bizonyos szinten érdeklődik a társadalmi problémák iránt, és nem találja helyét az egyik oldalon, az megtalálhatja a másikon. Nem hiszem, hogy hosszasan kellene bizonygatni azt, hogy régen volt ennyire végzetesen kiábrándulva társadalmunk a politikai elitből. A hagyományos politikai diskurzus kiüresedése, unalma pedig egyértelműen kedvezően hat a „tiltakozó", azaz protest-szervezetekre. Erősödnek a rendpárti és a totális szabadságot hirdető tendenciák is. Napjaink politika-ellenes légkörében pedig külösen nagy figyelmet kaphat az, aki a rendszer ellen száll harcba, és a hagyományos politikai vitákból kimaradván más társadalmi kérdésekhez nyúl.
 Persze, igen kérdéses, hogy a kezdeti sikerek után mi lesz az ilyen pártokkal, ha bekerültek a hatalom vérkeringésébe. Vajon mennyire lehet rendszerellenesnek maradni a rendszerben? A svéd párt története egy valódi sikersztori, két képviselőjük is ott ül az Európai Parlamentben. A kérdés azonban náluk is az, hogy meddig tudják életben tartani a választók lelkesedését. Egytémájú pártként valószínűleg hamar elsüllyednének a társadalom nagy óceánjában, azonban láttuk, hogy a kalózok esetében több van a háttérben, mint zenék és filmek legális és szabad internetes cseréje. De mennyire tudják majd a későbbiekben valóban tematizálni követeléseiket, mennyire tudják egy koherens pártprogrammá alakítani szabadságvágyukat? Sikerül-e kifejezésre juttatniuk konkrét céljaikat és vajon befogadóra találnak-e majd? A párttá alakult mozgalom jövője, úgy vélem, az előbbi kérdések megválaszolásán múlik. Ha sikerül megfelelniük a kihívásoknak, akár komoly jövő is elé nézhetnek, hiszen a politikának jelenleg nagy szüksége van újdonságokra, friss arcokra, eredeti kezdeményezésekre. A fenti kérdések rossz megválaszolásával azonban igen könnyen eltűnhetnek, vagy teljesen betagozódhatnak a rendszerbe, egyéni arculatuk elvesztésével.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.