Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ébresztő Kettőt előre, egyet hátra
2012. április 25., szerda 00:00

Kettőt előre, egyet hátra

Írta:  Gabi

igazgyongyegyutt

L. Ritók Nóra blogjából született meg a Bukdácsoló esélyegyenlőség című kötet, amiből a Katona József Színház színészei, Kiss Eszter, Tenki Réka és Ötvös András olvastak fel fejezeteket a filmvetítést követően. Eljött a szerző, L. Ritók Nóra és elhozta egy munkatársát is, a vendégekkel pedig Bombera Krisztina beszélgetett a könyvről.

A felolvasásra teljesen megtelt a Bálint Ház Maceszgombóc terme, fiatalok, idősek, szakértők, érdeklődő, támogató laikusok és bloggerek is ültek a nézők között. Sokat gondolkodtam azon, vajon hatásvadászat-e azt leírni, hogy sírtunk, nevettünk, és „megkarcolódtunk” a történetekkel, ezért volt különleges ez az este? De mivel így volt, ezek a tények- ezért a hatást nem a tudósító, hanem az események gerjesztették: sokunknak elszorult a torka a történetekből kirajzolódó élethelyzetek miatt, amik a kényelmes városi jóléthez szokott szemünknek hihetetlenek, méltatlanok és elviselhetetlenül igazságtalanok, de nevettünk is sokat a beszélgetés során felolvasott bejegyzésekből kirajzolódó jón és derűn, a helyzetekből adódó abszurdon, irónián.

igazgyongyfelolvasasA karcolásokat is a történetek okozták a figyelő hallgatóban, hiszen őszintén, egyszerűen tárja fel a napló a részt vevő szerző, pedagógus, segítő szemüvegén keresztül a mélyszegénységben élő családok, gyerekek életének hétköznapi eseményeit. A történések előzményein, körülményein és következményein pedig már mi olvasók-hallgatók törhetjük tovább a fejünket, hiszen az elhangzottak sokáig és messzire vivően elgondolkodtathatnak minket a nyomor szélén élők sorsáról.

A könyvből felolvasott történetekkel átszőtt beszélgetésen egyszerre esett szó szegénységről és gazdagságról. Arról, hogy akadnak segítő kezek, akik mennek önként, névtelenül, akár külföldről is. De megelevenedtek a közönyösek, a fenyegetők, akik gátat szabnak az Alapítvány munkájának, vagy csak a lelkiismeretüket nyugtatják látszatsegítséggel. Arról, hogy az Igazgyöngy Alapítvány, az Alapfokú művészetoktatási intézmény valakinek a hittel, elkötelezettséggel épített életműve, de akadnak, akiknek szálka a szemében, vagy éppen olyan létező, ami nem számít. Beszéltünk hiányos intézményrendszerről, hétvégén nem működő családsegítő szolgálatról, arról, hogy nincs mód a rendszerben az emberi méltóság tiszteletben tartásával segíteni tetves hajú, osztálynyi gyereknek. 

Ugyanakkor arról is, hogyan indított el a Nyomor széle blog gondolatokat, tetteket, sok segítséget, hogyan lehet tenni könyvírással, demonstrációval, alternatív vizuális nevelési módszerek kidolgozásával azért, hogy sikerélménye legyen a gyerekeknek, és intézményi változások induljanak el. Beszéltek a történetek a pénz hatalmáról, ami miatt, ha nincs, fát kell lopni, gyógyszer nélkül tíz fokban kell betegen feküdni otthon, gyereklányoknak kell gyerekeket szülni a semmibe, uzsoráshoz kell fordulni, vagy épp egy darab születésnapi csokigolyót három felé osztani, ha hárman vagyunk testvérek. Ha van pénz, akkor működik az iskola, van születésnap, áram, tüzelő, és gyógyszer, ha beteg valaki a családban, lehet rendezni a megnyomorító adósságot, és ki lehet fizetni a fogamzásgátlást.

igazgyongynoraAz, hogy megérintette a jelenlévőket az elmesélt helyzetek embersége, nehézsége, mélysége, jól láthattuk, éreztük az estén. Akadt, akinek eltűnt az arca a tenyerében a történeteket hallva, volt aki másképp igyekezett elrejteni az elérzékenyülését, előfordult, hogy a színésznek is megakadt a szava a pódiumon. Egy pillanatban pedig „Nóri néni” is megfogta pártfogoltja kezét a felolvasást hallgatva. Ők ketten a közönséget engedték be az életükbe a felolvasáson, és a közönség néhány dolgot értett ebből a furcsa, néha nagyon kegyetlen történetből. Ők pedig mosolyogva, méltósággal és nyitottan figyelték a saját meséjüket, és a reakciókat.

Az utolsó felolvasott bejegyzés arról szólt, hogyan élte meg - csodaként - egy kilátástalan helyzetben élő család azt, hogy egy fiatal pár segített nekik felszámolni eladósodottságukat. A történet meghallgatása után a felszabadult taps olyan volt, mint egy feloldozás a sok nehéz gondolatból - a megnyugtató-önnyugtató felismerés, miszerint lám-lám, van igazi „happy end” ezekben a mesékben is.

De a közönségre ezután telepedett csend már újból az elgondolkodásnak szólt. Annak, hogy miket is hallhattunk a nyomor széléről és a bukdácsoló esélyegyenlőség fizikai valóságáról, hogy mennyi igazságtalanság van mindebben, mennyi hit, erő, kitartás, munka szükséges az egyenlőség előmozdításához, és hogy mit jelent az eredmény, a boldogság egy ilyen helyzetben. Talán ez nem csak a pillanatnak szól majd, hiszen a kötet történetei fontos célokat szolgálnak, elérésükhöz pedig sok felismerésre, cselekedetre és igen, pénzre is szükség van még.

A Bukdácsoló esélyegyenlőség blogbejegyzésekből született könyv, a bemutatóról szóló tudósítás is elektronikus emberi jogi magazinban jelenik meg, de ez mégsem egy mese a cybervilágból, hanem a valóság ma, itt Magyarországon.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.