Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ébresztő A szabadság reményétől való megfosztottság
2011. december 12., hétfő 15:10

A szabadság reményétől való megfosztottság

Írta:  Szíjártó Lívia

Idén, december 10-én a Gödör Klubban tartották az Emberi Jogok Világnapja alkalmából rendezett eseménysorozatot. A rendezvényen a különböző civil szervezetek standjain megismerkedhettünk a hajléktalanság, a homoszexualitás, a menekültügy vagy a cigányság mai helyzetével, emellett egész délután érdekes kerekasztal-beszélgetések, workshopok, filmvetítések és interaktív programok segítettek abban, hogy átfogó képet kapjunk az általános emberi jogi problémákról. A programsorozat egyik első eseménye azonnal az emberi jogok mélységeibe kalauzolta az érdeklődőt: „Joguk van az élethez?!” címmel a halálbüntetés és a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés problematikáját ismerhettük meg.

Death-Penalty-Peri-Lithwick-horizontalDr. Bócz Endre, volt fővárosi főügyész, Dr. Nagy László Tibor, az Országos Kriminológiai Intézet Bűnözéskutatási Osztályának munkatársa és Dr. Átol Dorottya, az Amnesty International Magyarország kampánykoordinátora úgy gondolják, igen, joguk van az élethez. A kerekasztal-beszélgetés során a halálbüntetésről és a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésről tudhattuk meg a jelenlegi tényállást nemcsak az országban, hanem nemzetközi szinten is. A téma egyébként is nagyon érdekelt már korábban is, de a megjelent három szakértő még izgalmasabbá tette a várható beszélgetést. A program elején még a mögöttem hangosan káromkodó hölgy sem tudott kizökkenteni az odafigyelésből.

A beszélgetés során a szakértők tisztázták a halálbüntetés és az életfogytiglani szabadságvesztés fogalmait, az alaptörvény ide vonatkozó paragrafusait. Azt is megtudhatjuk, hogy Szent István óta majdnem mindig volt halálbüntetés (1990-ig), kivéve II. József uralkodását, és hogy szerencsére nincsen reális esély arra, hogy újra bevezetésre kerüljön. Átol Dorottya elmondta, hogy már globális szinten is egyre nagyobb a halálbüntetés elutasítása, példának hozta fel Gabont, az ország 2010-ben beállt a büntetési formát ignorálók táborába. Ázsia azonban még mindig „sötét folt”, mivel itt nemcsak gyakori a halálbüntetés (pl. Japán, India, Malajzia, stb.), hanem sajnos gyakran járnak el tisztességtelenül a halálra ítélttel, a kínzások sem ismeretlenek ezekben az országokban. Azonban bizakodásra adhat okot, hogy a diplomáciai nyomás egyre nagyobb ebben a térségben.

kerekasztalA tényleges életfogytiglani szabadságvesztés kapcsán Dr. Nagy László Tibor kiemelte, hogy a büntetési forma fő hiányossága az, hogy egyrészről egy bíró egymaga dönt arról, hogy az elítélt képes lesz-e valaha integrálódni a társadalomba, másrészről elveszi a vizsgálati lehetőséget a bűnelkövetőtől. A szakember természetesen kiemelte, hogy nem arról van szó, hogy „simogassuk a bűnelkövetőket” – hiszen ők is emberéleteket vettek el –, de meg kell adni a reményt, hogy egyszer újra képesek lesznek a társadalom tagjaivá válni. Az USA-ban például sok helyen még a mai napig a fiatalkorút is lehet életfogytiglani szabadságvesztésre ítélni, a szabadulás esélye nélkül, holott ennél a korosztálynál pont a nevelő célnak kellene az első helyen állnia, nem a végleges ártalmatlanná tételnek. Dr. Bócz Endre is elmondta, hogy nem lehet a bűncselekmény elkövetésekor megjósolni, hogy a bűnös változni fog-e valaha. Azonban a halálbüntetés még mindig súlyosabb büntetési forma, hiszen a szabadság reményétől teljes mértékben megfosztják ezzel az elkövetőt.

Azt mindhárom szakértő kiemelte, hogy a legnagyobb probléma a halálbüntetéssel, hogy visszafordíthatatlan. Az USA-ban a DNS-vizsgálatok elterjedésekor több száz korábbi, már kivégzett elkövetőről derült ki, hogy ártatlan… elképzelhetjük, mit éltek át azok az emberek kivégzésük órájában úgy, hogy tudták, nem követtek el bűncselekményt. A halálbüntetés és a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés amellett, hogy az alapvető emberi jogok megsértésének egyik markáns példája, fontos kutatási kérdés is; főleg a halálbüntetésnek az elmúlt időszakban sokat változott a társadalmi megítélése. Egyes elképzelések azt is kimondják, hogy a magasabban iskolázott csoportok körében nő főként az elutasítás mértéke.

kerekasztal3E két intézkedés nemcsak életellenes, társadalmilag egyre elítélendőbb, hanem megnehezíti a büntetés-végrehajtás munkáját is. Mindhárom szakértő egyet értett, hogy a nevelők, börtönőrök kezében nincs semmilyen fegyver a halálra vagy tényleges életfogytiglanira ítélt rab ellen. Az amúgy is súlyos börtönviszonyok között a fogvatartottaknak egyrészről nincsen vesztenivalójuk – például Magda Marinko túszt ejt… –, másrészről ők is óriási szeretetigénnyel rendelkeznek, melyet nehezen tudnak kielégíteni a zárt intézmény falai között.

 A kerekasztal-beszélgetés tervezett egy órás programja arra volt elég, hogy gyors betekintést nyerjünk a témába. Sok adat, vélemény és kérdés hangzott el a szakértők szájából, de nem maradt elég idő ezek kifejtésére, és a nézők esetleges kérdéseire. A téma érdekességét az is mutatja, hogy a program kezdetén csak páran ültek a székeken, asztaloknál, de az esemény végére legalább félig megtelt a nézőtér. Azért az mindenképpen sajnálatos tény, hogy a december 10-ei programsorozaton – az érintett kerekasztal-beszélgetésen kívül is – habár nagyon érdekes problémákba nyerhettünk betekintést, mégis elég kevesen lézengtek a Gödör Klubban. Talán idővel egyre többen lesznek kíváncsiak az ilyen jellegű programokra és izgalmas beszélgetésekre a halálbüntetés és a többi emberi jogi témában is.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.