Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ébresztő Szenvedély. Betegség?
2011. április 01., péntek 21:18

Szenvedély. Betegség?

Írta:  Zámbó Eszter

Szenvedély… Igazán, hogy is lehetne nélküle élni? Vegetálva, ide-oda sodródva az unalmas, szürke napokban, a teljesség helyett. Miért mondja mégis azt Balcaz, hogy „alig van szenvedély, amely idővel bűnre ne vinné az embert”?  Hol van az a határ és hogyan érjük el, ami már a károkhoz vezet? Miért válik valaki a hétköznapi cselekvések (evés, játék, szexualitás) rabjává?

szenvedely_john-sulerAz ember, személyiségtől függően, a jóra vágyik; az örömre, az izgalomra, a kellemesre, stb. Ha talál valamit, ami ebben segíti, akkor könnyen hozzászokik, a szenvedélyévé válik. Ez megtörténhet az első alkalommal (finom sütemény elfogyasztása), de hosszabb próbálgatást követően is (egy kezdő sportoló, aki megszereti a mozgást). A pozitív szenvedélyeinkben pont az a nagyszerű, hogy fejlesztenek, előre mozdítanak, segítik a harmonikus életvitelt, ahogyan minden embernek vannak ártalmatlan szokásai, mindennapi függőségei is. Mégis előfordul, hogy egy (akár átlagos) szer vagy viselkedési forma már többé nem egy eszköz a jó megélésére, hanem egyben irányítóvá és börtönné válik az egyén számára.

A mérték a mértékletesség

„Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.” (Weöres Sándor)

Dr. Buda Béla a Szenvedélyeink c. könyvben ír arról, hogy általában addig nem lesz gond, amíg valaki alkalomszerűen, mértékletesen használ vagy tesz dolgokat, amelyekhez hozzá lehet szokni. Azonban már a cigarettázás is visszaélésnek (negatív társadalmi vagy erkölcsi megítéléssel szembeni használat) számít, így már ebben a stádiumban megjelenik a dolog ártalmasnak, rendellenesnek ítélése. Az ember könnyelmű, hiszen tudja, hogy az ivászattól másnapos lesz, a játékkal együtt járhat a veszteség, stb., mégis vállalja a kockázatokat. Ezek az alapok és a „megfelelő” hajlamosító tényezők a hozzászokást eredményezik, és a személyiség az adott dolgot nem csupán felértékeli, hanem hiányától szenved. A szokás káros következményei eltörpülnek, erősebb lesz a kielégülés utáni vágy. Ezzel együtt jár a tolerancia, vagyis egyre több kell ugyanahhoz az élményhez, majd hiánytünetek jelentkeznek, és végül kialakul a függőség. Addikcióról akkor beszélhetünk, ha az egyént már a szenvedélye uralja: már nem tud a szer vagy viselkedési forma nélkül élni, gyakran, nagy erővel tör rá a kielégülés utáni vágy, erősödnek az elvonási tünetek és mindent felad emiatt.

„A kulcstünetek megegyeznek”

Legtöbben a függőség vagy a szenvedélybetegség szó hallatán rögtön a drogokra, kémiai szerekre asszociálnak. Pedig még maga a drogfüggő esetében sem alapvetően a szer a fő ok. Ezt Dr. Demetrovics Zsolt, az ELTE PPK Addiktológiai Tanszéki Szakcsoport vezetője is alátámasztotta. Egyfajta torz észlelésnek tartja a drog központosítását a kémiai addikcióknál, hiszen a függőség ott is a viselkedéssel kapcsolatos. A kémiai és a viselkedéses addikciók közötti hasonlóságról a szakértő a következőt mondta: „A közös kiváltó ok mindkét esetben lehet genetikai, biológiai hajlamosító tényező, személyiségbeli zavar, a társas környezet hatásai vagy hibás jutalmazási rendszer. Tüneteiben sincs nagy különbség. Ilyen a kényszeresség, azaz kénytelen egy adott viselkedési sort újra és újra, ciklikusan végrehajtani. Nem tud ellenállni a késztetésnek, jön egy átmeneti kielégülés, de feszültséget él át, hogy végrehajtsa a viselkedést.” Egyszerű kérdésekkel megválaszolható, mikor tekinthető függőségünk már károsnak, ártalmasnak: „Felbomlik-e a mindennapi életvitele? Kirúgják-e emiatt a munkahelyéről? Romlik-e az eredménye? Otthagyja a párja, a családja? Nem tudja ellátni emiatt a gyermekeit?” Az ezekre adott igen válasz fontos mutató.

Hajlamosító tényezők

Ahogy fent is olvasható, sok tényező játszhat szerepet a függőség kialakulásában.

A genetikai hajlam a tudomány előtt még nem teljesen ismert. Szenvedélybetegeknél például gyakoribb a dopamin-2 receptor A1 allél jelenléte (jutalmazási/megerősítési mechanizmusokban van szerepe) és azt is tudjuk, hogy az emberek alkoholtoleranciája genetikailag meghatározottan eltérő lehet, ahogy ez megfigyelhető különböző népcsoportoknál is (az európai ember „jobban bírja az alkoholt”). A szociális minta ugyancsak nagyon erős hatású. A rossz családi légkör, vagy akár a gyermek „túlvédése” a nemi szerepek megtanulása és a kortárscsoportokba való szocializációban is zavart okozhat, illetve hajlamosít a szenvedélyekre. Ezek határozhatják meg serdülőkorban a hajlamosságot. A család, még ha nem is nyújt kedvezőtlen mintát, az ellenőrzés és figyelem hiánya miatt szabad utat ad a serdülőnek. Főleg a fiúk veszélyeztettek, mivel a lányokat jobban védik ebben a korban. A fiatalok referenciacsoportokhoz kötődnek és átveszik azok deviáns értékeit. Veszélyeztetetté válhatnak amiatt is, mert nem tudják az életkorukból eredő fejlődés-lélektani feladatokat ellátni (nemi és felnőtt szerepek). Tulajdonképpen egy fejlődéspszichológiai hiánypótlásról van szó. A fő lélektani hajlamosító tényező az örömhiány, örömdeficit. „A szorongás, a lehangoltság, a bűntudat, az üresség, a reménytelenség, tartós érzése egyfajta űrt képez az emberben, amelyet a kémiai anyag vagy a szenvedélyszerű viselkedés könnyen kitölt.” Ezeknél a személyiségeknél a könnyű és gyors kielégülés nagy jelentőségű, mert szemben a kiegyensúlyozott személyiségnél, itt nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű és minőségű eszköz az örömszerzésre. Emellett a fiataloknál az izgalom élményének keresése képes olyan viselkedési formákhoz való hozzászokást eredményezni, amelyből később káros szenvedély válhat (például a kleptománia). Az élethelyzeti konfliktusok, traumák is előidézhetik a „rossz útra lépést”. Hajlamosító tényező lehet még a már kialakult szerhasználat, mint a dohányzás vagy alkoholfogyasztás, amely más szer vagy viselkedéses függőségekhez nyithatnak utat.

Mindennapi szokásokból káros szenvedélyek

Napjainkban megannyi viselkedéses addikció között „válogathatunk”, amelyek lényege, hogy a személy nem egy kémiai szertől, hanem egy viselkedési mintázattól függ. Ezek általában olyan elemek, amelyek az élet meghatározó részei, esetleg feltételei, és az átlagembernek is ugyanúgy örömet okoznak (például egy jót enni). Viselkedési addikció a kóros játékszenvedély (gambling), munkamánia (workaholic), számítógép/internet függőség, futás-mánia (runaholic), kényszeres vásárlás, pirománia, kleptománia, trichotillománia (kényszeres hajtépegetés), szexuális addikciók, evés zavarok (bulimia és anorexia nervosa), társfüggőség (kodependencia). Az addikció lényege itt is, hogy a betegnek muszáj szélsőséges mértékben végrehajtani a cselekvéseket, hogy azok kielégítsék, kellemes érzetet nyújtsanak, és akárcsak a szereknél, eluralják az ember életét. Életkorbeli (leginkább fiatal felnőtteket érinti) és nemi különbségek figyelhetők meg a különböző formáknál (míg a kóros játékszenvedély vagy a pirománia férfiakra jellemző, addig az evészavarok, a kényszeres vásárlás inkább női betegség). A szociokultúrális tényezők kifejezetten nagy szerepet játszhatnak a kialakulásban, gondoljunk csak a nőideálra vagy a szerencsejátékokra épülő iparágra. A viselkedéses zavarokra egyébként jellemző, hogy tünettanilag egy olyan skálán helyezhetőek el, amelynek egyik végén a kockázatkerülő gondolkodás („csak baj ne legyen”), a másik végén pedig a kockázatvállalás, impulzivitás jellemző. Előbbire példa az anorexia nervosa, utóbbira a szexuális zavarok, illetve valahol középen helyezkedik el a kényszeres vásárlás.

Előre gondolkodás

… ami nagyon nehezen megy nekünk, embereknek. Vállalva a kockázatot, a számunkra jóért az eszünket takarékra tesszük. Milyen igaza van Márainak, amikor azt írja: „A szenvedély nem az értelem szavaival érvel.” Mégis fontos pont a szenvedélybetegségek tekintetében az elsődleges és másodlagos megelőzés. Ehhez azonban a társadalomban kell olyan attitűdöknek kialakulnia, amelyek segítik a korai felismerést, a kezelés és megelőzés összehangolását, a szociális mintázatok formálását és még gyermekkorban megtanítja, hogy van választási lehetőség. Csak ismerni kell őket.

Forrás:

Buda Béla (1995): Szenvedélyeink. SubRosa Kiadó

Németh Attila (2000): A viselkedéses addikciók jellegzetességei. In: Németh Attila, Gerevich József (2000, szerk.): Addikciók. Medicina Kiadó

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.