Back Ön itt van: Rovatok Rovatok Ébresztő Gerillakampány a méltóságteljes halálért
2010. január 14., csütörtök 00:00

Gerillakampány a méltóságteljes halálért

Írta:  László Sebestyén

dignity2009 végén a Dignityindeath-csoport eutanázia-kampányba kezdett, hogy megismertessék a közvéleménnyel olyan haldokló emberek történetét, akik hiába vártak az őket megillető méltó halálra. Köztéri padokon helyeztek el emlékplaketteket Toronto egyik híres parkjában, melyeken egy-egy menthetetlen beteg szenvedéseit és kilátástalan küzdelmeit mesélik el. A gerillakampány nem titkolt célja a társadalom érdeklődésének és érzékenységének a felébresztése. Az eszköztár, azt hiszem, egy kicsit brutális, de mindenképpen hatásos, gondolatébresztő.

Az eutanázia szó az eu (jó) és a Tanatosz (a görög mitológiában a halál istene) szóból származtatható. Két fajtáját lehet megkülönböztetni; az aktív és a passzív eutanáziát. Az aktív esetében valaki tevőlegesen is hozzájárul a beteg halálához – a legtöbbször ez valamilyen gyógyszer beadását jelenti. A passzív eutanázia maga is kétféleképpen valósulhat meg, attól függően, hogy azt ki kezdeményezi. A haldokló visszautasíthatja az életmentő kezelést, ám ez csak abban az esetben lehetséges, ha a beteg tudatánál van. Amennyiben tudattalan, akkor az orvos kezdeményezheti a kezelés leállítását, ami így a beteg halálához vezethet, ám ez rögtön felvet egy nagyon lényeges kérdést. Vajon az orvosoknak meddig kell életben tartaniuk egy olyan embert, akiről már nyilvánvaló, hogy életét nem lehet megmenteni? A döntés nehéz, hiszen a Hippokratészi eskü eszméje kerül szembe a méltó, szép halállal.

De nem csak az orvosok szerepét érdemes megvizsgálni, hanem az egyházét is, hiszen mind a kettőnek markáns az álláspontja. A modern államok többsége elutasítja az aktív eutanáziát, a passzívat viszont bizonyos keretek között engedélyezi. A magyar törvények is egyedül az ellátás visszautasításának a jogát adják meg a betegeknek. Ez azonban felveti azt a kérdést, hogy miért is tagadja meg az állam a méltóságteljes halált azoktól, akik azt választják. A halálhoz való jog az emberek magánügye, ahogy az öngyilkosság sem büntetendő, büntethető. Az egyház szerepe itt válik átláthatóvá, hiszen az egyház az, amely elutasítja az öngyilkosságot, mondván, az nem üdvözülhet, aki saját maga okozta a halálát, így az eutanázia sem elfogadható. Lehet, hogy –átvitt értelemben- ezen a területen még nem valósult meg az állam és az egyház szétválása? A vallásos dogmák még mindig olyan erősek a túlvilághoz kötődő kérdések kapcsán, hogy a törvénykezés nem tudott kilépni az árnyékukból?

Vajon meg kellene adni a haldoklónak a jogot, hogy maga dönthessen? Ha másoknak nem árt ezzel, akkor a döntés szabadsága mindenkit megillet. Ha az élet minden területén, szabadon dönthetünk, akkor a halálról is engedni kellene. Az ellenérvek is erősek azonban: mi alapján adhatja meg az állam a jogot emberek egy csoportjának –az orvosoknak- hogy megöljenek másokat? Látszik tehát, hogy az eutanázia kérdésére adott válaszoknak –akármelyik nézőpontot is képviselik-, megvan a realitása, mind a két oldal érveit el lehet fogadni, ezért is olyan nehéz ennek a kérdésnek a feloldása.

Egyes országokban a gyógyíthatatlan és állandósult fájdalommal járó betegségek kezelésére már engedélyezik az orvosi marihuána használatát. Máshol pedig már az eutanázia gyakorlását is, noha legtöbb esetben még csak egyedi bírósági döntés alapján. Látszik azonban már az elmozdulás a liberálisabb hozzáállás felé, ám ahhoz, hogy az eutanázia általánosan elfogadottá váljon és akár törvényileg is engedélyezzék, még hosszú és széleskörű társadalmi vitáknak kell lezajlaniuk.

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.