Back Ön itt van: Programok Humana Filmklub Valami változott Iránban
2011. október 06., csütörtök 11:13

Valami változott Iránban

Az HBO saját gyártású dokumentumfilmje, a Nedának, nemcsak egy fiatal lány életének és szimbolikus jelentőségű halálának állít emléket, hanem a 2009-es megkérdőjelezett tisztaságú elnökválasztásról, az azt követő tüntetésekről, és az iráni társadalom mindennapjairól is hiteles képet nyújt.

nedanak2A film vetítése után a Bálint Házban „Átalakuló világrend?” címmel rendeztünk kerekasztal beszélgetést, melynek során N. Rózsa Erzsébet a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa, Ablaka Gergely politológus, Közel-Kelet szakértő és Dr. Sárközy Miklós iranista-történész osztotta meg az érdeklődőkkel az iráni kultúrával és politikai viszonyokkal kapcsolatos gondolatait, továbbá az országhoz fűződő személyes élményeit. A beszélgetés moderátora Romász Andrea, a Kitekintő hírportál Közel-Kelet rovatának vezetője volt, aki úgy gondolta, mivel a film alapvetően két fő vonalon mozog, egyrészt társadalmi, másrészt politikai kérdéseket feszegeti, ezért ezt a két irányvonalat igyekszik beszélgetőpartnereivel követni. Az alábbiakban a beszélgetés kivonatát adjuk közre.

- Romász Andrea: A film elején a Neda segítségére siető orvos szájából hangzott el az alábbi gondolat: „Irán soha nem lesz már a régi Neda halála után, a világ közvéleménye máshogy fog tekinteni rá". Önök mennyire értenek egyet ezzel?

- Ablaka Gergely: Én egy hónapot töltöttem kint az elnökválasztás idején, tehát a filmben látott események nagy részét testközelből átéltem. A választást övező tüntetés hatalmas társadalmi megmozdulás volt, ahol megközelítőleg hárommillió ember vonult az utcára.  Habár azt lehetett látni, hogy inkább fiatalok voltak a tüntetők között, de azért ez egy tömegmozgalom volt, mindenféle társadalmi osztályból akadtak részvevők.  Itt alapvetően egy nagyon széles társadalmi frusztrációról volt szó, ahol az időseknek legalább annyira elegük volt a rezsimből, mint a fiataloknak.

- N. Rózsa Erzsébet: Nem csak Teheránban zajlott az elégedetlenségi hullám, hanem az egész országban általános volt. Azt is tudomásul kell venni, hogy bár a választási csalásoknak számtalan jele volt, ettől függetlenül egy igen jelentős szám valóban Máhmúd Ahmadinezsadra szavazott. Tehát korántsem arról volt szó, hogy az egész ország ellenállt.

- Dr. Sárközy Miklós: Az tény,hogy ez a választás a maga nemében kevéssé védhető, hiszen komoly csalás történt. Ma már WikiLeaks dokumentumok is keringenek arról, hogy magas rangú iráni kormánytisztviselők, akik éppen nem a hivatalos elnök hívei voltak, külföldön ezt be is ismerték. Ezzel együtt is azt gondolom viszont, hogy Iránt árnyaltan kell látni. Egy sokszínű és fejlett társadalommal rendelkezik a közel-keleti térségben, és habár az elnökválasztás történései mély nyomot hagytak a lakosság fiatalabbik részében, ezzel együtt Irán közel-keleti szerepe nem változott meg alapjaiban.

- N. Rózsa Erzsébet: Elhangzott a filmben is, hogy az egyik legnagyobb probléma, hogy az állam az iszlámból politikai ideológiát csinált. Nedát úgy állították be, mint aki egy szekularizált, modern lány, de még ő is azt mondta, hogy „ez nem az én istenem, az enyém a megbocsátó isten”. A nép tehát azt csinálta, amit szeretnénk, ha az egész Közel-Keleten megtörténne: azt mondták, hogy szétválasztják a vallást és a politikát.

- Dr. Sárközy Miklós: Részben egyetértek ezzel, viszont készült egy statisztika, arról, hogy a mai iráni egyetemistáknak mindössze két százaléka jár pénteken mecsetbe. A hivatalos állami iszlámra tehát ennyien kíváncsiak. A népi vallásosság, az emberekben lévő vallásos hit viszont tényleg virágzik. Ezzel együtt én a fiataloknál a hedonizmusba fúló szekularizációt egy valós társadalmi jelenségnek és problémának érzem.

nedanak3- Ablaka Gergely: Fél évre rá az elnökválasztásra az Asúra ünnepekkor robbant a következő nagy tüntetéssorozat, és akkor is látszott, hogy az Irániak vallásossága megmaradt. Ahogyan ez látszik Ali születésnapján minden évben, amikor az egész társadalom megmozdul. Nem a kormányzat által szervezett rendezvényekre mennek, hanem megtalálják az útját-módját annak, hogy a saját vallásosságukat kiéljék a mindennapokban. Mindezzel együtt az, hogy Iránról a percepció mennyire változott meg a külvilágban, elég nehéz megítélni, de az hogy Iránban valami változott, az véleményem szerint is vitathatatlan.

- Romász Andrea: A film egyik legfontosabb mondanivalója, hogy az iráni emberek vágynak a változásra. Milyen esélyek vannak arra, hogy a közeljövőben bármilyen enyhülésre, reformra vagy változásra sor kerüljön? Képes lenne-e a rezsim arra, hogy fennmaradása érdekében inkább megtűrjön olyan jelenségeket, amelyeket korábban szigorúan tiltott?

- N. Rózsa Erzsébet: Szerintem az iráni rezsim konszolidálta magát. A közeljövőben nagy változás nem hiszem, hogy várható, legalábbis ilyen forradalom-szerű, hiszen a rezsim minden pozícióját sikeresen megerősítette, szerveződésnek a nyomai nem láthatók. Az itt látott filmnek is az volt az egyik tanulsága, hogy ha nincs vezető erő, amelyik az élre áll, ha nincsen szervezett ideológia, akkor anélkül ez nagyon nehéz. Nem akarom leírni a lehetőségét, de azt gondolom, hogy hirtelen, nagy akciót ne várjunk, mert nincs honnan jöjjön. Ez nem jelenti ezt, hogy nem kerülhet újra sor akár tömeges tüntetésekre, viszont nem várnám azt, hogy ez a közeljövőben bekövetkezik. Hosszabb távon biztosan lesz változás, hiszen ezek az események nem múlnak el nyomtalanul. Nekem ez az eseménysor azt jelentette, hogy immár előtérbe került az, hogy a rendszernek változnia kell. Irán a végletek és az ellentétek országa. Tehát ami tilos, és ami szabad, annak biztos az ellenkezője is jelen van. Az emberek pedig megtanultak ezzel együtt élni.

- Ablaka Gergely: Engem 2009-ben elkapott a hév, hogy itt most lesz valami. Aztán látva a fejleményeket el kell ismerni, hogy nagy változás volt, de nem abba az irányba, ahogy azt sokan szeretnénk látni. A reformoknak sok esélye nincsen, ez a rezsim nagyon stabilan áll. Nem csak ezért, mert vannak támogatói, és a főbb hatalmi pilléreket mind birtokolja, de van népi támogatottsága is. Szerintem akkor következhet be változás, ha a legfőbb vezető meghal, mert az egy határ lehet. Változást akarnak itt sokan, de a rezsimnek nagyon sok olyan eleme van, amely ebben ellenérdekelt. Azért látjuk azt is, hogy Irán még most is, amikor az arab világban körülötte áll a bál, viszonylag stabilnak tűnik. Valószínűleg az is hátráltatja a változást, hogy két éve nagyon keményen odacsaptak a tüntetőknek, és ezek után sok fiatal már kétszer is átgondolja, hogy kimenjen-e az utcára tüntetni, mert az komoly retorziókat hozhat magával.

- Dr. Sárközy Miklós: Egyébként az elmúlt két év alatt a zöld mozgalom egy alternatív, földalatti szubkultúraként azért fennmaradt. Ez most gyakorlatilag értelmiségi fiatalok összejöveteleit jelenti, nincs mögötte számottevő politikai formáció. Változás van, most a konzervatívokon belül vannak mindenféle átrendeződések, tehát Ahmadinezsad ellenes és melletti konzervatívok vívják kisebb-nagyobb csatáikat. Érdekes lesz, hogy ki az, aki ebből a körből színre léphet a következő választáson. A külpolitikai tényezőket sem hagyjuk figyelmen kívül. Két évvel ezelőtt Törökország, Oroszország, mint a két legfontosabb tényező, és bár kicsit odébb van, de Kína is, Ahmadinezsadot fogadták el legitim elnöknek. Azok az államok, akik a mai Irán tekintetében jelentős pozícióval rendelkeznek, a stabilitásra szavaztak, arra hogy nyugalom legyen, nem pedig egy bizonytalan Iránra Múszavival. Tehát nem voltak érdekeltek abban, hogy Iránban radikális változások következzenek be.

- Ablaka Gergely: Törökországnak a stabilitás a mantrája gyakorlatilag 1923 óta és ezt sikeresen alkalmazta Irán esetében is, de a Közel-Keleten általános az a mondás, hogy jobb száz év zsarnokság, mint egy év anarchia, és ez a történelem folyamán mindig vissza is köszön ezen a területen.

- Romász Andrea: A HVG egy korábbi cikkében úgy fogalmazott: a "civil újságírók internetes forradalma Irán demokratizálódásának egyik erőteljes eszköze" - utalva ezzel a blogokra, facebookra, twitterre s egyéb WEB2-es kihívásokra. Egyetértenek azzal, hogy internet adta lehetőségek ekkora kihívás elé állítják az Iráni Iszlám Köztársaság vezetését?

nedanak1- Ablaka Gergely: Én foglalkoztam az internettel Iránban, írtam is róla, és egyrészről látható, hogy ennek elképesztő hatása van, rengetegen használják, de visszalépnék egyet, mert szerintem az iráni események kapcsán a mobiltelefon a kulcsszó. Sokat jelentett, hogy bizonyos dolgokat felvettek a tüntetők, és ha nem is tették fel a youtube-ra, de megmutatták, átküldték azokat másoknak.

- Romász Andrea: Az iráni vezetés nyugatellenessége jól ismert jelenség, de vajon mennyire jelenik meg ez a fajta gondolat vagy értékítélet az iráni átlagemberek körében?

- N. Rózsa Erzsébet: Jó pár évvel ezelőtt az iráni parlament felkérésére a hivatalos állami közvélemény kutató intézet csinált egy felmérést és abból kiderült, hogy a lakosságnak körülbelül a hetvenöt százaléka szeretne kiegyezni Amerikával. Aki nem jut el Amerikába, abban pedig általánosan van egyfajta gyermeki kíváncsiság, az utcán például sokszor megállítják az embert, és megkérdezik, hogy Amerikából jött-e.

- Ablaka Gergely: Nyilván a globalizáció hatása Iránt is elérte, de ugyanakkor nagyon fontos eleme az iráni pszichének, hogy ők egyrészről síiták, másrészről rendkívül nacionalisták. Sokan talán ezért gondolják azt, hogy az irániak nyugatellenesek, holott nem, csak rengeteg negatív tapasztalatuk van. Szeretnek összeesküvés elméletekben gondolkozni, éppen azért, mert a történelem folyamán sokszor rászedték őket.

- Dr. Sárközy Miklós: Alapvetően szerintem az átlag iráni Európát egyszerre irigyli és részben féli is. Az a benyomásom, hogy az ókortól kezdve mindig a nyugathoz képest határozták meg elsősorban magukat. Irán sosem volt gyarmat, de mindig fenyegetve volt, hogy elfoglalják oroszok, britek később az amerikaiak, és ez a gyarmatosítástól való állandó rettegés fejlesztett ki az elit csoportban egyfajta nyugatellenesség-szerűséget Az iráni elitet azonban nem venném egy kalap alá. Általában véve az iszlám civilizáció kutatói azt mondják, hogy minden muszlim államban van egy nyugat ellenes értelmiségi csoport. Azonban legalább ennyire fontos, hogy van egy nyugatbarát csoport is, amely a saját hagyományait igyekszik összeegyeztetni a nyugat haladónak tekintett vallási, politikai, kulturális és társadalmi értékeivel.

 

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.