Back Ön itt van: Hírek Hírek itthonról Humana Hírek Konferencia az emberi jogokról
2010. február 08., hétfő 17:36

Konferencia az emberi jogokról

Február 4-én rendezte meg a Republikon Intézet értékelő konferenciáját az A38-as hajón, ami a 2002-2010 es időszak emberi jogi mérlegét volt hivatott áttekinteni a civil szféra, a kormányzati oldal és politikusok képviseletében. A három szekció ülés résztvevői a szabadságjogok alakulását, a roma integráció kérdéseit, illetve az eltelt időszak politikai értékelését vitatták meg.

Szabadságjogok mérlegen

2010. február 4-én a Republikon Intézet által szervezett Emberi jogi Mérleg c. konferencián mérlegre került a szabadságjogok érvényesülésének magyarországi helyzete a 2002-2010 közötti kormányzási időszakot tekintve. A panel résztvevői a kissé csalódott hangvételű Dénes Balázs („Társaság a Szabadságjogokért" civilszervezet elnöke), a gyakorlati példákat hozó Kádár András (a Magyar Helsinki Bizottság Társelnöke) és az elméleti megközelítéseket előtérbe helyező Tóth Gábor Attila (az Alkotmánybíróság főtanácsadója) voltak.

Dénes Balázs már vitaindítójában megfogalmazta: annak ellenére, hogy az emberek általában fogékonyabbnak vélik a bal-liberális politikai oldalt az emberi jogoknak a közéletben való megjelenítésére, tragikus helyzet állt elő, hiszen eleve többet vártak volna el tőlük. Az értekezlet optimistább résztvevői azonban egyetértettek abban, hogy a 2002-2010-es kormányzási időszaknak az egyik legnagyobb pozitívuma, hogy az emberi jogok széles csoportjából végre a polgári és politikai jogok tárgyköre is bekerült a köztudatba. Napjainkban már az átlagember is többet tud saját jogairól, azonban sajnálatos módon ez mégis a politikai játszmák színterén marad. Észrevehető, elmondásuk szerint - amely nemcsak magyar specifikum, hanem Európában és az Egyesült Államokban is megfigyelhető jelenség-, hogy mindig az éppen ellenzéki pozíciót betöltő párt fordít nagyobb figyelmet a szabadságjogok betartatására. Így állhatott elő ma országunkban az a paradox helyzet, hogy a Jobbik párt a 2006 őszén történt eseményekkel kapcsolatban, pl. a szólásszabadság és a gyülekezési jog, az alapvető emberi jogok megsértésére hivatkozik. Ez pedig, ahogy Tóth Gábor Attila megjegyezte, azért jó, mert „bejönnek a mi utcánkba" s ez által belekényszerítik őket egy adott politikai diskurzusba, amit innentől kezdve nem tagadhatnak. Pozitívum tehát, hogy a szélsőséges frakciók is ma már elismerik az emberi jogok létezését, amit eddig széles körben tagadtak.

A lajstromba vett sikerek között szerepel az egyenlőbánásmódról szóló törvény és az Egyenlőbánásmód Hatóság megszületése, a regisztrált élettársi kapcsolat, az ombudsmani hivatalok és a Rendőrségi Panasztestület felállítása, valamint a bírósági szervezet reformja. A találkozón egyhangúan megállapították, hogy minden adott ahhoz, hogy megfelelő alapjogi védelem működjön ma Magyarországon. Ez azonban valahol mégiscsak mindig elakad. A megoldást a szakemberek eltérő helyeken keresik. Vannak, akik minden esetben új törvény alkotására szavaznának. Ez mindenképpen szükséges olyan jelenleg hatályban lévő törvények esetében, mint például a sztrájkjog és a gyülekezési jog. Azonban Tóth Gábor Attila rámutatott, hogy igazából nem a törvényekkel van a baj, hanem a probléma magja, hogy azokat nem megfelelően alkalmazzák a gyakorlatban. A jogalkotás csapdája, hogy reakcióként egy társadalmi sokkra - mint amilyen az a 2006 ősze is volt - indokolatlanul szigorú szabályozást vezethetnek be. Másfelől pedig el kell gondolkoznunk azon, hogy az új törvénykezést miért is követné nagyobb mértékű jogkövetési hajlandóság és főleg jogalkalmazói hatékonyság.

A 2002-2010. ciklus abszolút mélypontját a 2006. őszi események jelentik. Bár a mai napig a sajtó figyelmének középpontjában állnak, az események körüli vitának köszönhetően a megfelelő következmények, illetve azok megfelelő kommunikációja még mindig várat magára. Az igazi felelősöket nem sikerült megnevezni, aki pedig ezen bukta el addig betöltött posztját, inkább a politika bűnbakjaként tüntették fel. További probléma a szabadságjogok tényleges érvényesítésekor, hogy a bíróságok Kádár András szerint elgyávultak és nem vállalnak felelősséget. Mihelyt egy kényes ügy bekerül a politika hatókörzetébe, a bíróságok nem hajlandók kimondani a tényleges jogsértést az ehhez kapcsolódó szankciókkal. Megállapítják ugyan, hogy valójában az adott cselekmény nem helyes, de csak megkérik az „elkövetőt", hogy amennyiben lehetséges hasonlóktól a jövőben tartózkodni szíveskedjen – mint például a FIDESZ kordonbontási akciójával kapcsolatban (2007. február) is tették. Jelenleg a hatalmon lévő politikusok Dénes Balázs elmondása szerint arra hajlanak, amerről a legkisebb pofont kapják. Ezt szemléltette az is, hogy 24 órával az után, hogy a miskolci rendőrkapitány a „cigánybűnözés" fogalmát bevezette a köztudatba, az akkori Rendészeti miniszter Draskovics Tibor ezt elítélte a józanészre hallgatva, majd 24 órán belül, inkább a politikai megfontolásokat figyelembe véve, visszavonta nyilatkozatát (2009. január).

Összegzésül és a jövőbe tekintésként Tóth Gábor Attila azt hangsúlyozta, hogy nem csupán a parlament illetve a kormány működésében van hiba, sőt nem minden esetben a törvényeket kell megújítani. Kádár András pedig óva intett a válságidőszakokban előszeretettel alkalmazott büntetőjogi szigorításoktól, bár megjegyezte, hogy a törvénymódosítás néhány esetben mégiscsak szükséges és elengedhetetlen lehet, hiszen az állam irányadási kötelezettséggel is bír a társadalom számára. Végül a TASZ elnöke rámutatott arra a különös jelenségre, miszerint amíg eddig az volt a jellemző, hogy a civil szervezetek az állam jogsértéseivel szemben léptek fel, addig a következő esztendőkben egyre inkább a szélsőséges állampolgári csoportosulások ellen kell fellépnie az államnak és a jogvédő állampolgároknak.


Huszonegyedik századi integráció

A roma integráció és esélyegyenlőség szekcióban Setét Jenő, a Roma Polgárjogi Alapítvány (RPA) munkatársa, Juhász Péter, a TASZ mediátora, illetve Ujlaky András, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány kurátora beszélgettek Pikó András moderálásában.

Már az első kérdések után érdekes vita alakult ki az integráció-szegregáció témakörében, ahol felvetődött a politika szerepe, ami a résztvevők véleménye alapján időről-időre csupán potenciális szavazatokként tekint a roma-kérdésre. Setét Jenő szerint az egyik legégetőbb kérdés, hogy az állam hajlandó-e végre felvenni a deszegregáló pozíciót, ugyanis a jelenlegi ad hoc beavatkozások önmagukba elégtelen próbálkozásoknak tekinthetőek e területen. Véleménye szerint az államnak a közpénzek elosztásakor szükséges állás foglalnia a szegregáció ellen, vagyis közpénzekből egyáltalán nem lenne szabad szegregáló iskolai programokat támogatnia. Újlaky András e gondolatot kiegészítve hozzátette, hogy több településen is pert indítottak a helyi iskolai szegregációval szemben, ezek közül pedig, ahol már jogerősen lezárultak a perek, ott mindenütt nyert az alapítvány. A kurátor szerint az Oktatási és Kulturális Minisztérium nem él azzal a jogával és kötelességével, hogy betartassa a szegregációval kapcsolatos jogszabályok végrehajtását.
Setét Jenő kiemelte továbbá, hogy a mai politikai közéletben programmá nőtte ki magát a romákkal szembeni gyűlöletkeltés, ami szépen lassan beszivárgott a közbeszédbe, amit bizonyos szervezetek ki is sajátítottak maguk számára. Így váltak „nyelv nélkülivé" a valódi érdekvédők, miközben a szélsőjobb retorikáját hirdető közbeszéd, olyan felületet teremtett ezen eszmék terjedésének, aminek révén nagyobb támogatottságot élvezhetnek a gyűlöletkeltő ideológiát hirdetők.

Juhász Péter meglátása szerint elcsúszott a romákról szóló kommunikáció a köztudatban, a többségi társadalom részéről pedig nem tapasztalható elég ellenállás a szélsőséges reakciókkal szemben. Hozzátette, hogy minden könnyebben menne, ha nem roma, vagy nem roma kategóriák mentén kezelnénk a társadalmi jelenségeket, hanem a jog eszközeivel élve minden rétegre egyformán kötelezőnek ismernénk el a lehetőségeket és a szabályokat. Véleménye szerint józanul kellene társadalmi konszenzust teremteni, aminek függetlennek kellene lennie a politikai érdekektől.
A beszélgetés végén, a nézői hozzászólásokra reagálva a résztvevők egyet értettek abban, hogy a roma civil társadalom ereje nem vetekedhet a többségi civil társadalom erejével, éppen ezért van óriási szükség a „kívülről" érkező támogatók segítségére, ugyanis jelenleg azoktól várjuk az érdekérvényesítést, akiknek a legtöbb esetben semmi beleszólásuk sincs a helyi viszonyokba. Az egyik legfontosabb feladat pedig Juhász Péter szerint, hogy megfelelő érdekképviseleti eszközöket biztosítsunk a romák számára, így ösztönözve szélesebb rétegeket, hogy saját képviseleti, érdekvédői rendszerüket kiépíthessék. „Ez pedig mindannyiunk ügye." - tette hozzá Setét Jenő.


Egy politikus mínusz

A konferencia következő részében a közönség felületes betekintést nyerhetett abba, hogy a politikusok, név szerint Donáth László (MSZP) és Gusztos Péter (SZDSZ), miként szemlélik az emberi jogok jelenlegi magyarországi helyzetét. A mérlegről azonban hiányzott az ellensúly, mivel a FIDESZ-es Balog Zoltán nem jelent meg egyéb elfoglaltságára hivatkozva. Azonban már a konferencián is megjegyezték, hogy a politikus a Magyar Nemzetben megjelenő cikke miatt nem fáradt be az emberi jogi mérlegkészítésre. (2010. január 22. – A cikkben azt állítja, hogy az MSZP-SZDSZ kormány a politikai korrektség mögé bújva nem mer nyíltan beszélni az igenis valóságos „cigánybűnözés" problémaköréről.)

A politikai korrektség jegyében Gusztos Péter rögtön a beszélgetés elején megjegyezte, hogy a szervezők kihagyták a menüből a vegetáriánus ételeket fogyasztók igényeit. Ebből viszont mi arra következtethetünk, hogy nemcsak az ezüst tálcán felkínált padlizsános szendvics kerülte el a képviselő úr figyelmét, de az a tény is, hogy a konferencia kilenc meghívott vendége és két moderátora közül egy sem volt nő. Visszatérve a konferencia témájához Donáth László szerint a sikereket nem a megalkotott törvényekben, vagy a helyi szabályozások számában kell mérni, mert már most is szépszámú reményteli törvények biztosítják a szabadságjogok érvényesülését. Azonban a tényleges eredményeket csak a valóság fogja hitelesen felmérni, hogy mennyiben jött létre a gyakorlatban is egy élhetőbb környezet, mennyiben sikerült ezen értékeket a tömegek részére is jelentőssé tenni, és hogy ez mennyiben határozza meg az egyéni magatartásukat. Továbbá az MSZP képviselője szerint, ha a második világháborús roma gyilkosságok óta eltelt hatvan évet nézzük, tekintettel az elmúlt évek roma gyilkossági sorozatára, társadalmi fejlődésről nem igazán beszélhetünk, hanem egy torzulásról, amely a jogelvekkel való visszaélésig vezet.

Gusztos Péter a 2002-2010-es kormányzati időszakkal kapcsolatban a családon belüli erőszakra vonatkozó jogalkotói sikereket, az Egészségbiztosítási Felügyelet és a Független Rendészeti Panasztestület felállítását listázta, mint pozitívumot. A szabadságjogok jogalkotói megkésettségét Európa nyugati részéhez képest pedig azzal magyarázta, hogy ez nem az a témakör, amelynek a sablonjait egy az egyben át lehet venni másoktól, hanem itt is le kell zajlania azoknak a társadalmi vitáknak, amelyek egy esetleges új törvény megalkotásához vagy a hatékony jogalkalmazáshoz szükséges. A roma integrációval kapcsolatban a stratégiai gondolkodást hiányolja. Befejezésként végül kitért arra, hogy mit tehet a jogalkotó akkor, ha a jogalkalmazó nem teszi megfelelően a dolgát. A válasz egyszavas.

{jcomments on}

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.