Back Ön itt van: Hírek Hírek a nagyvilágból Amerika Nincs gyors gyógymód a terrorizmusra
2011. szeptember 11., vasárnap 18:44

Nincs gyors gyógymód a terrorizmusra

Sok mindenre emlékszem 2001. szeptember 11-ről. Ahogy majdnem minden new yorki, én is emlékszem a csípősen friss levegőre és a felhőtlen kék égre aznap. Emlékszem, ahogy munkába igyekeztem, gondolatban átfutva a rám váró sűrű napot. Számomra ugyanolyan napnak indult az is, mint az összes többi. Egy újabb nap munkában az emberi jogokért. Ám akkor az első gép átszelte a metsző kék eget, túl közel, túl alacsonyan, túl gyorsan és túl hangosan.

Ahogy munkába menet átmentem a Madison Avenue-n az Empire State Building felé még nem sejthettem, hogy hat majd a felettem eldübörgő gép a munkámra az elkövetkezendő évtizedben. Sokunkat, valószínűleg a legtöbb new yorkit összehozta a sors abban a pillanatban, és – átlépve az addig rögzült törésvonalakat – egymást támogattuk gyászunkban és elveszettségünkben.

Éreztük a veszteséget, a zavarodottságot és a sürgető vágyat, hogy visszatérhessünk abba az időszakba, amikor világunk még nem fordult ki önmagából.

New York utcáit jártam aznap, és szemtanúja voltam, amint az emberek az eltűntek után kutattak, és próbálták feldolgozni a történteket. A sokk érzése gyászba és haragba csapott át, hogy aztán újra átadja helyét a visszatérő gyásznak.

Akkor még nem tudtuk, hogy veszteségünket, haragunkat és gyászunkat egy eleve hibás koncepció – a globális terrorellenes háború – igazolására használják majd fel, ezzel olyan beláthatatlan károkat okozva, amely meggyalázza a gyászt, amelyet azon a napon, és ma, 10 évvel később is ugyanúgy érzünk.

A történtek nyomában ébredő félelemre lecsapva és azt kihasználva, a kormányok elkezdték azt megvitatni, hogyan állíthatnák a jogrendszereket a terrorizmus elleni harc szolgálatába. Ezzel olyan alapvető és elengedhetetlenül fontos nemzetközi jogi és humanitárius normákat rúgtak fel, mint a kínzás tilalma; illetve alapvető jogokat lehetetlenítettek el, mint a tisztességes igazságügyi eljáráshoz való jog.

Így most a tizedik évfordulón nemcsak az emlékezésről írok, hanem arról is, hogyan húztak hasznot a kormányok ebből a borzalmas eseményből, felhasználva gyászunkat és haragunkat, aláásva alapvető értékeinket, táplálva a félelmet, világunkat megosztva a „mi" és az „ők" táborára.

Miután az Egyesült Államok úgy döntött, hogy egyes esetekben a kínzás jogosnak minősíthető, közeli szövetségeséhez Egyiptomhoz fordult, hisz az egyiptomi biztonsági erők köztudottan kiválóan értettek a kínzáshoz. Mikor a kínai kormányzat jogalapot keresett a Xinjian tartományban élő ujgurok elnyomásának igazolására a szeptember 11-ei események szintén kapóra jöttek. Az európai kormányok is támogatták a titkos kiadatási programot, annak ellenére, hogy tudatában voltak, az ily módon „kiadott" személyek gyakran kínzásnak voltak kitéve. A politikai opportunizmus az egész világon elterjedt a szeptember 11-et követő korszakban.

A pakisztáni Amina Janjua túlságosan is jól ismeri ezen káros és veszélyes politizálás következményeit. Férje, Masood vélhetőleg kormányzati fogságban van azóta, hogy 2005-ben egy Peshawarba tartó buszról eltűnt. Egyike azon százaknak, akik azóta tűntek el, – valószínűleg fogságban vannak – hogy Pakisztán csatlakozott az Egyesült Államokhoz 2001-ben indított „terrorellenes" háborújához.

Mindeközben Tanzániában, Indiában, Spanyolországban, Indonéziában, Pakisztánban, a Fülöp-szigeteken, az Egyesült Királyságban, Kenyában, Szomáliában, Norvégiában és Marokkóban a terrorizmus tényleges támogatói tovább folytatták pusztító ámokfutásukat gyűlöletre uszítással, civilek meggyilkolásával és az erőszak dicsőítésével.

Elkoptatott frázis már, hogy az Egyesült Államok intézkedései csak hozzásegítették a terrorszervezeteket, mint például az al-Kaidát, a további támogatók toborzásához. Ez akár helytálló, akár nem, a kérdés, amelyet nem kerülhetünk el, az, hogy vajon a kormányok világszerte a mindenkit megillető méltóság és egyenlőség hirdetésével válaszoltak-e erre az emberi méltóságot ért támadásra? Vagy inkább felrajzoltak egy térképet, amely alapján az emberi méltóság és az élet tiszteletben tartása az egyén nemzetisége alapján történik? Esetleg vallása, társadalmi osztálya, neve, bevándorlói státusza, vagy bőrszíne alapján?

A koalíciós erőkben harcoló kormányok afganisztáni jelenlétüket – legalábbis részben – a nők jogainak előmozdításával próbálták igazolni. Azonban az egyre inkább elhúzódó háború során fokozatosan növekszik a tálibokkal való egyezkedési hajlandóság, amely azzal a veszéllyel járhat, hogy a nők jogainak ügye egy jelentéktelen alkutárggyá alacsonyodik le.

A terror leküzdése sohasem egyszerű. De azon elnyomás ellen küzdeni sem egyszerű, mikor kormányok emberek felcímkézése alapján döntenek a jogok érvényesítéséről vagy azok figyelmen kívül hagyásáról.

A terrorizmus nem küzdhető le olyan kormányok közötti szövetségek létrehozásával, amelyek a félelem és az elnyomás eszközével tartják fenn hatalmukat. Ez a kívánttal ellentétes hatást ér el, és csak az elnyomástól szenvedő emberek jogainak megsértése iránti közönyt bizonyítja.

Joggal ráz meg minket a szeptember 11-én és az azóta a terrorizmus révén a kioltott emberéletek száma. De azon is illene megdöbbennünk, hogy mennyi emberi és szabadságjog sérült az azóta eltelt 10 év alatt a terrorizmus és a terrorellenes háború következtében.

Widney Brown, Amnesty International – Nemzetközi jogi és szakpolitikai osztály, igazgató

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.