Back Ön itt van: Hírek Hírek a nagyvilágból Afrika Egyiptom: Állítsák le az erőszakos kilakoltatásokat és egyeztessenek a nyomornegyedek lakóival
2011. augusztus 24., szerda 13:53

Egyiptom: Állítsák le az erőszakos kilakoltatásokat és egyeztessenek a nyomornegyedek lakóival

Az egyiptomi hatóságoknak és politikai pártoknak az első helyre kell tenniük a mintegy 12 millió nyomornegyedekben élő ember ügyét, ha meg akarnak felelni a „január 25-ei forradalom” során zászlóra tűzött szociális igazságosság és emberi méltóság elveinek,- írja új jelentésében az Amnesty International.

A „Mi nem vagyunk szemét: Erőszakos kilakoltatások Egyiptom „engedély nélküli telepeiről” („We are not dirt: Forced evictions in Egypt's informal settlements”) című jelentés – amely a Mubarak elnök buktatását követő első választások előtt jelenik meg - a nyomornegyedekben élők családok százainak erőszakos kilakoltatását dokumentálja. A jelentés leírja az úgynevezett „nem biztonságos” területeken élő családok erőszakos kilakoltatását, amelyet a hatóságok az ott lakók egészségét és életét állítólagosan veszélyeztető körülményekkel indokolnak.

„A nyomornegyedekben élőknek is beleszólást kellene biztosítani a borzasztó lakhatási körülményeik javításával kapcsolatos döntésekbe, de a hatóságok nem tartják ezen jogukat tiszteletben.” - mondta Claudio Cordone, az Amnesty International Igazgatója.

„Amikor pedig a nyomornegyed lakói fel merik emelni a hangjukat, jogtalan erőszakos kilakoltatások és önkényes letartóztatások fenyegetik őket az elnyomó törvények révén.”

A megfizethető lakhatási lehetőségek hirtelen lecsökkenése Egyiptom szegényeit arra kényszerítette, hogy nyomornegyedekbe és engedély nélküli telepekre költözzenek. Az egyiptomiak közel 40%-a él a 2 dolláros szegénységi küszöb alatt, és a „január 25-ei forradalom” áldozatainak és sérültjeinek nagy többsége a rossz szociális körülmények között tengődő alsóbb rétegek közül került ki.

A 123 oldalas jelentés egy kétéves kutatáson alapul, és egyértelműen bizonyítja az egyiptomi hatóságok mulasztásait, azzal kapcsolatban, hogy nem konzultáltak a “nem biztonságosnak” ítélt területeken élőkkel a lakhatásuk rendezésével kapcsolatban. Hivatalos források szerint körülbelül 850.000 ember él a hatóságok által “nem biztonságosnak” ítélt területeken, illetve mintegy 18.300 házat fenyeget az azonnali összeomlás veszélye.

A 2008-ban a Kairóban található Manshiyet Nasser nyomornegyedben bekövetkezett sziklaomlás után az egyiptomi hatóságok 404 „nem biztonságos területet” azonosítottak országszerte. Manshiyet Nasserben, családok ezreit telepítették ideiglenes házakba a sziklaomlás elől, de a legtöbben így messzire kerültek a bevételeik forrásától és általában nem rendelkeznek az új házaikhoz szükséges megfelelő papírokkal sem.

A hatóságok rendszerint nem tesznek eleget azon kötelezettségüknek, hogy megfelelően módon és időben értesítsék az embereket a kilakoltatásról mielőtt a biztonsági erők - illetve az utóbbi hónapokban a katonai rendőrség – megérkezik, azt végrehajtani. Ez Egyiptom nemzetközi kötelezettségeinek és egyben nemzeti törvényeinek megszegését is jelenti.

Az Amnesty International szerint sok nyomornegyedben élő ember válik hajléktalanná, amikor a hatóságok a tiltakozásuk ellenére lerombolják a házaikat és nem biztosítanak megfelelő lakhatást számukra. A kutatások azt is bizonyították, hogy a hatóságok diszkriminálják a nőket - különösen, ha elváltak, özvegyek vagy egyedülállóak - a megfelelő alternatív lakhelyhez való hozzájutásban.

„A kormány terve a „nem biztonságos területek” problémájának megoldására elsősorban azok lerombolásából áll, és a kilakoltatáson kívül nem adnak más alternatívát. A több száz megkérdezett közül egy sem volt, aki azt mondta, hogy időben értesítették volna a kilakoltatásról, vagy megkérdezték és egyeztettek vele alternatív lakhatási lehetőségekről. A választások közeledtével az egyiptomi hatóságoknak lehetőségük van arra, hogy jóvátegyék ezt az eddigi rossz gyakorlatot.” –mondta Claudio Cordone.

Abdel NAsser al-Sherif története emblematikus. Az ügyvéd és kiterjedt családja egy négyemeletes házban lakott, amelyet még az apja épített 1949-ben a régi Kairó Establ Antar részében. 2009-ben, a hatóságok bejelentették, hogy a háza mögötti szikla “nem biztonságos”, sőt életveszélyes. Mindenféle előzetes értesítés nélkül a hatóságok úgy döntöttek, hogy lerombolják al-Sherif házát. Miután ellenállt és megtagadta otthona elhagyását, rendőrök törtek be hozzá és elhurcolták. Al-Sherif tulajdonát teherautóra rakták és a város egy távoli területére rakták le. A mai napig nem kapott semmilyen kártérítést a 60 éve a családja tulajdonában álló háza lerombolása miatt.

Az Amnesty International bizonyítékokat talált arra is, hogy a hatóságok magukra hagytak sziklaomlástól fenyegetett közösségeket, annak ellenére, hogy azok kérték az áttelepítésüket. Mindeközben kevéssé veszélyes környéken elhelyezkedő más lakóhelyeket leromboltak, amelyre jó példa az aswani Al-Sahaby kerület.

Ez a következetlen hozzáállás azt a gyanút keltette a nyomornegyed lakói között, hogy nem fizikai védelmük érdekében távolították el őket az otthonaikból, hanem azért, hogy az így megtisztított területeket kereskedelmi célokra használják fel.

Az Amnesty International sürgeti a hatóságokat, hogy gondolják át a már bejelentett nagyszabású fejlesztési célokat, mint például a nagyszabású Kairó 2050 tervet. A 2008-ban bemutatott terv célja, hogy Kairó lakósságának körülbelül 2/3-át, mely addigra mintegy 30 millió embert fog jelenteni, 2050-ig a város peremén létrejövő új településekre helyezzenek át. Úgy tűnik, a Kairó 2050 terv egyik kevésbé leplezett célja, hogy megtisztítsa a várost a kunyhóktól, és helyet biztosítson a befektetési projektek számára. A terv szerint a Kairóban és Gizában kunyhókban élő 35700 családot - ide értve azokat is, akik a régi városrész Ezbet Abu Qarn nevű kerületében élnek - a területet megtisztítva egy másik kerületben helyeznék el, távol a korábbi otthonuktól és munkahelyüktől, így teljesen kiszakítva őket eredeti környezetükből.

A most bemutatott jelentésben az Amnesty International az egyiptomi hatóságoknak címez ajánlásokat és felszólít, többek között a Kairó 2050 terv felülvizsgálatára.

„Az egyiptomi kormánynak első lépésként felül kell vizsgálnia a Kairó 2050 tervben bemutatott elképzeléseket, hogy a leginkább rászorulók is hallathassák hangjukat, és az érdekeiket az első helyen vegyék figyelembe a lakhatási problémák megoldása során.”- mondta Claudio Cordone.

„Az erőszakos kilakoltatásoknak véget kell vetni. Ott, ahol az emberek valóban veszélyes körülmények között élnek, és a kilakoltatás az egyetlen fennálló lehetőség, figyelmeztetni kell az embereket kilakoltatásról előtte és egyeztetni kell az érintettekkel az elhelyezésükről, illetve a megfelelő és azonnali kártérítésről. Ha az emberek élete közvetlen veszélyben van, akkor azonnal átmeneti lakhatást kell biztosítani számukra a konzultáció kezdete előtt.”

A jelentéshez kapcsolódó videó, és angol közlemény:

http://amnesty.org/en/news-and-updates/report/egypt-stop-forced-evictions-and-consult-slum-dwellers-resolve-housing-crisis

Videó:

http://www.youtube.com/watch?v=oD2Zu0uD9PU&feature=youtu.be

Az angol nyelvű jelentés:

http://amnesty.org/en/library/asset/MDE12/001/2011/en/990e6071-f4aa-401f-ab3c-b952f8a41f7c/mde120012011en.pdf

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.